2010. február 25., csütörtök

Gyors ebéd: tejszínes tészta salátával



Lányebéd volt, magamnak készítettem.:) Alapja a múlkor készített zöldséges tészta volt, amihez viszont Judith adta az ötletet. Kiegészítettem friss zöldségekből készült salátával, így az adagnak alig tudtam megenni felét.

Tejszínes-zöldséges tészta friss salátával

Hozzávalók (2 személyre): 20 dkg spiráltészta, 2 marék zöldborsó, 1 maréknyi csíkokra vágott piros húsú paprika (nekem fagyasztott volt), 2,5 dl tejszín és tejföl vegyesen, 3 nagy cikk fokhagyma, 1 ek. vaj, 2 ek. kukoricaolaj, só, bazsalikom.

Elkészítés:
Úgy indítottam, mint a múltkor. A lobogó vízbe dobtam először a zöldborsót, majd újraforráskor a tésztát, újabb újraforráskor pedig a paprikacsíkokat. Amikor a tészta jó volt, az egészet leszűrtem. A fokhagymát megtisztítottam, ellapítottam, majd apróra vágtam. A vajat és a kukoricaolajat felhevítettem, megpároltam benne a darabolt fokhagymát, majd felöntöttem kb. 2 dl tejszínnel és 0,5 dl tejföllel. Sóztam és szárított bazsalikommal ízesítettem, illetve pár percig forraltam, amíg kissé besűrűsödött. A zöldséges tésztát leszűrtem és beleöntöttem a mártásba. Összeforgattam, hagytam kettőt lobbanni és készen is volt. Amíg főtt a tészta, a zöldségsalátát is elkészíettem.

Friss saláta

Hozzávalók: 1/2 feketeretek, 1 közepes murok (sárgarépa), 2 kisebb alma, 3 zellerszár, só, almaecet, 2 ek. kukoricaolaj.

Elkészítés:
A retket és a répát meghámoztam, nagylyukú reszelőn lereszeltem. Az almát is, de hámozatlanul. A szárzellert vékonyra szeleteltem. Sóztam, meglocsoltam almaecettel és kukoricaolajjal, majd lazán összeforgattam.

Az édeskés saláta remekül illett a tészta sós-illatos ízéhez, együttesen egy nagyon laktató, szétválasztó diétákba is beleillő fogást alkottak.

2010. február 21., vasárnap

Szendvicskenyér és fahéjas rózsák

A fahéjas rózsák itthoni sikerén felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy az ovis farsangra is sütök egy adagot. Sajnos, itt nem volt akkora sikere, bár ennek inkább az volt az oka, hogy szinte senki sem merte megkóstolni azt, amit más vitt. De aki vett belőle, dicsérte. És én örültem. :) Fotó nem készült róla, úgyis csak utolsó pillanatban készültem el mindennel. Az előző alkalomhoz képest annyit módosítottam a sütiken, hogy miutn az almaszeleteket leterítettem, finoman megszórtam őket grízzel, mintha porcukroznék, így az némileg felszívta a nedvességet és a leveles tészta belseje is jobban átsült. A másik "update" pedig az, hogy ahol a tésztavégek összeértek, megkentem tojásfehérjével, így a rózsácskák szép kerekek maradtak, nem nyíltak szét.

Valami sósat is keleltt vinni, az óvónők szendvicsfélére gondoltak. Én pedig szintén szendvicsfélére, de egy kicsit másabbra. Emlékeztem Gabojsza szendvicskenyerére, ami már akkor elnyerte tetszésemet és tudtam, hogy alkalomadtán el fogom készíteni. Minden benne van, ami egy szendvicsen is szokott, sőt, a virsli pluszban van, mégis teljesen más látvány és ízkombináció. Erre már többen rácsodálkoztak, néhány kíváncsi anyuka a készítési módja felől is érdeklődött. A receptet teljes egészében betartottam és a formázást is, sőt, Gabojsza azon javaslatának is eleget tettem, hogy kalácstepsiben sütöttem meg, így valóban szép, kerek formája lett. Eltérés csak annyi volt, hogy nekem a 6 virsli nem volt elég, még egy-egy felet oda kellett tennem a 2-2 mellé.:) Lesz folytatása is: már elképzeltem, hogy különféle ízesítésű szendvicskenyereket fogok gyártani a Nagylányom és magam szülinapjára is. Fotó erről készült, de csak egész állapotban, miután kivettem a sütőből. Szeletelni már csak az oviban tudtam, ott meg kicsit ciki lett volna, hogy fényképezgessem. :)

2010. február 19., péntek

Gesztenyés torta fondanttal bevonva


Debütálás mindenféle szempontból. Még sosem készítettem gesztenyés süteményt, és fondanttal is egyetlen próbálkozásom volt, a múltkori didi-torta, de az annyira csekély volt, hogy úgy veszem: most próbálkoztam először fondanttal. És nem utoljára.

Kiskukta receptjéből dolgoztam, az ő leírása és a készítéssel egyidőben is érkező tanácsai alapján született meg a fondantmassza, ami, a porcukor kissé szemcsés volta miatt sem tudott kifogni rajtam. Nem írom le, hogyan készült, Kiskuktánál minden részletesen, pontosan le van írva, csupán annyit írnék le, hogy tényleg nagyon fontos a cukor finomsága, mert nekem több, mint 1 kilót felvett. Vett porcukor volt részben, szitáltam meg minden, mégsem éppen fondantnak való volt. Azért jó lett a massza, gyönyörűen tudtam nyújtani, szóval jól dolgoztam vele. A torta díszítését végül elnagyoltam, de már nem volt időm és energiám további cicomázásra. A krémnél is Kiskukta egyik gesztenyés receptje volt a kiindulópont. :)

Gesztenyekrémes torta

Hozzávalók:
A piskótához: 9 tojás, 18 ek. cukor, 16 ek. liszt, 3 tk. sütőpor, 2 ek. kakaó, 1 tasak vaníliás cukor, 2 ml rumaroma;
A krémhez: 1 l tejszín, 45 dkg gesztenyepüré, 5 ek. cukor, 1,5 dl tej, 25 g étkezési zselatin;
A locsoláshoz: 2 dl víz, 2 ek. cukor, rumaroma
A torta külsejének bevonásához: 5 dkg gesztenyepüré, 5 dkg vaj

Sütöttem 3 darab, 26 cm-es átmérőjű piskótát, 2 kakaósat és 1 sárgát. Ezekhez 3 egész tojást és 6 ek. cukrot 6-7 percig kevertem kézi mixerrel közepes fokozaton. Mikor már jól kifehéredett a massza, belekavartam 1 tk. sütőport és 6 ek. lisztet. A sárga piskótát vaníliás cukorral ízesítettem, ezt a cukorral együtt tettem a tojásokhoz, a kakaós piskótákat pedig rumaromával. A kakaós piskótáknál pedig 1 ek. lisztet 1 ek. kakaóra cseréltem, így 5 ek. lisztet és 1 ek. kakaót kevertem beléjük. 20-25 perc alatt sültek meg. Rácson hűtöttem ki őket, majd mindegyiket kettévágtam lapjában.
A krémhez a tejet meglangyosítottam és beleáztattam a zselatint. Félretettem. A tejszínt kemény habbá vertem a cukorral együtt, majd belereszeltem a gesztenyemasszát. (Az egyik csomagból meghagytam 5 dekát.) Óvatosan összekavartam. A beáztatott zselatint addig melegítettem-kavargattam, amíg az összes szemcse jól feloldódott. Óvatosan összedolgoztam a krémmel.
A locsoláshoz a vízben feloldottam a cukrot és rumaromával ízesítettem. Fogtam az egyik fekete piskótalapot (felső része volt) és a vágott részével felfele a végleges helyére helyeztem. Meglocsoltam sziruppal, majd rákentem a krém egyötödét. A műveletet addig folytattam, amíg tartottak a lapjaim és a krémek. Sorjában így következtek: barna, sárga, barna, barna, sárga, barna, közöttük pedig krém. És persze, mindegyiket meglocsoltam sziruppal. A tetejét és az oldalait is bevontam de ide nem használhattam tejszínes krémet, ezért vajat kevertem haborsa gesztenyemasszával és azzal vontam be, egyenlítettem ki a hézagokat.


Ezután jött a félek-munka, kíváncsi voltam, sikerül-e szépen bevonni a fondanttal. A biztonság kedvéért a neten még megnéztem egy kisvideót erről, aztán kellőképpen bátorítva magam, hozzáláttam a gyúráshoz, nyújtáshoz. Nagy lapot kellett nyújtanom, min. 45 cm-esnek kellett lennie, hogy biztonságosan fedjen mindenütt, de még ráhagytam egy kicsit, nehogy kissé félszegen találjam ráteríteni és ne lehessen segíteni rajta. Kár volt aggódnom, minden ment, mint a karikacsapás. :)





Persze, nem pillanatok alatt, de egyszercsak ott állt előttem a kész torta.

Csupán valami díszítés kellett még neki. Mivel kiszúróim nincsenek, és amúgyis nagyon megtetszett az egyik torta díszítése, hát valami silány afféle utánzatot gyártottam. Egy kevés kész fondantba kakaóport gyúrtam és így lett barna fondantom. Próbából egy rózsácskát is fabrikáltam. Nos, van mit gyakorolnom, természetesen, de sikerként könyvelem el ezt az első próbálkozást. Az igaz, hogy szerintem ehetetlen ez a bevonó, de nem rontja el a tortákat, hiszen csak egyszerűen nem kell megenni, ha nem ízlik. Viszont gyönyörűeket lehet kihozni belőle. :) Köszi, Kiskukta!





Az adag hatalmas; mivel a torta nagyon magas lett, keskenyebb szeleteket is lehet vágni. Első nekifutásra, 14 embernek kevesebb, mint a fele fogyott el. És volt egy személy, aki a fondantot is szívesen megette. :)

2010. február 14., vasárnap

Napocska-kenyér



Gesztenyetorta végett ütöttem fel néhány régebbi lapszámot a Príma Konyhából. És bár gesztenyetortát nem találtam, de ráakadtam egy gyönyörűséges magvakkal megszórt kenyérféleségre. (Príma Konyha magazin, 2008. 3. szám) Éppen valami pogácsafélével szerettem volna várni haza kicsinyeimet, így aztán kapóra jött a mutatós kenyerecske.

"Napocska"

Hozzávalók: 1,5 dl tej, 1,5 dl víz (nekem még kellett kb. 0,5 dl), 1 kk. cukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg liszt, 1 kk. só (még mehetett volna egy pici), 4 ek. olaj.

A tetejére: joghurt vagy tejföl (nálam aludttej), magvak: mák és szezámmag vagy bármi, ami van otthon. Eredetileg minden cipócskára más-más magvakat szórtak (szezámmag, mák, lenmag, napraforgómag, tökmag és mandulaforgács)

Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. meleg helyen hagyjuk felfutni (habosodni). Ezalatt kimérjük a többi hozzávalót, meglangyosítjuka vizet. Egy tálba beleszitáljuk a lisztet, beleszórjuk a sót, majd a közepébe öntjük az élesztős tejet. Elkezdjük összekavarni és közben lassan a langyos vizet is adagoljuk és az olajat is beledolgozzuk. Közepesen kemény tésztát dagasztunk belőle kb. 15 perc alatt. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük. (45 percet írt erre, de az interjúalanyom igen bőbeszédű volt, úgyhogy több, mint egy órát is kelt az enyém.) A tésztát deszkára borítottam, átgyúrtam, majd 6 egyforma részre osztottam. Mindegyikből szép kerek cipót formáztam és egy sütőpapírral bélelt 22 centis kapcsos tortaformába helyeztem őket: középre egyet, a többi ötöt pedig egyforma távolságokra egymástól, a középső köré. Talán a 24 centis forma jobb lett volna, jobban megmaradt volna cipók kerek formája kelés után.

Ezután még kb. 15-20 percet kelesztettem, amíg a "sugarak" összeértek kissé, majd lekentem aludttejjel és megszórtam a magvakkal: középre mákot, a szélekre pedig szezámmagot szórtam.

Forró sütőben, közepes lángon kb. félórát sütöttem. Az elején letakartam egy darab sütőpapírral, csak kb. félidő után vettem le. A lencsesaláta mellé ettük, de másnap reggel, zsíroskenyérnek is nagyon finom volt!

2010. február 13., szombat

Tonhalas lencsesaláta


Muszájból készült ez az étel, de hogy miért muszáj, még nem mondom el. Elég hozzá azt tudni, hogy alig kaptam lencsét. Hiába jártam össze a környéken a kis üzleteket, nem volt sehol. Bezzeg a legközelebbi hiperben már roskadoztak alatta a polcok. És nem is drága.
Nagyon ritkán főzök lencsét és nem tudom, miért: hamarabb megfő, mint a paszuly és legalább ugyanolyan finom. Amikor készítek valamit belőle, mindig eltervezem, hogy gyakrabban is asztalra teszem, aztán valahogy mindig elfeledkezem róla. Most valami újféle, érdekesebb párosítást akartam (lehet, hogy másnak semmi különleges nincs benne, de nálunk már eleve különleges attól, hogy ... lencse. :))

Tonhalas lencsesaláta

Hozzávalók: 1/2 kg lencse, 2 175 g-os darabolt tonhalkonzerv, 2 közepes fej vöröshagyma (ez nem más, mint a lilahagyma), kb. 10 dkg ecetes paprika, só, olívaolaj, balzsamecet vagy almaecet.

Elkészítése:
A lencsét átválogatjuk (hálátlan munka, bevallom, nem néztem át őket egyenként), hideg vízben kétszer átmossuk, és ha van rá időnk, egy újabb adag hideg vízben hagyjuk ázni néhány órát. Nekem most kb. 2,5 órát ázott, majd ugyanabban a vízben feltettem főni. Kb. 3/4 óra alatt főtt puhára, de kell kóstolgatni közben, lehet, akinek többet ázik, hamarabb megpuhul. Mindenesetre, nem szabad péppé főzni sem! A csomagoláson azt írta, hogy mielőtt teljesen megpuhulna kell csak sózni, én is így tettem. Végül a megfőtt lencsét leszűrtem és forró vízzel átöblítettem. Hagytam lecsepegni. Ezalatt egy tálba borítottam a halkonzerveket (olajjal együtt), a hagymákat megtisztítottam és vékony karikákra szeltem, az ecetes paprikát pedig felcsíkoztam. Végül a lencsével együtt a halhoz adtam és lazán összekevertem. Sóztam, meglocsoltam balzsamecettel és nagyon kevés olívaolajjal. De ha valaki elegendőnek tartja a halkonzerv levét-olaját, úgy is jó. Nekünk csak azzal, kissé száraz volt. Frissen sült napocska-kenyérrel (cipóval) ettük, erről recept hamarosan.

EK - 2010/3

2010. február 11., csütörtök

Túrófánk á la Karesz

Az Erdélyi konyha 3. számában megjelent egy recept, amit egy vásárhelyi szakács, Szövérfi Károly barátunk ajánlott az olvasóknak. Mivel az anyagot éppen magam készítettem, volt alkalmam a receptet már a megjelenés előtt is kipróbálni.

Talán mondanom sem kell, hogy egy kitűnő finomság született belőle, nagyon jó alternatívája a már megszokott, netán unalmas zsemlemorzsás túrógombócnak. Bevallom, hitetlen voltam eleinte vele kapcsolatban, féltem, hogy milyen lesz, de fölösleges volt az aggodalmam: a férjem, aki hadilábon áll az édességekkel, nagyon dicsérte és feljogosított az újbóli elkészítésére. Azóta még megcsináltam egyszer, a fotó ez utóbbi alkalommal készült. Nálunk önálló vacsoraként szerepelt, de egy könnyű ebéd desszertjeként is nyugodtan elképzelhető.


Túrófánk

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz): 25 dkg túró, 15 dkg gríz (búzadara), 10 dkg liszt, 2 tojás, csipetnyi só, 1 tk. reszelt citromhéj, 1/2 tk. szódabikarbóna, 1 tk. citromlé, esetleg 1-2 ek. cukor.

Elkészítés:
A túrót villával jól szétnyomkodjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat és kézi mixerrel jól kikavarjuk. Hozzáadjuk a citromlével felfuttatott szódabikarbónát, a cukrot, a grízt és a lisztet, illetve a sót és a citromhéjat, majd az egészet jól összedolgozunk. 5-6 percig állni hagyjuk, majd olajos kézzel ping-pong-labda nagyságú gombócokat formálunk, jól ellapítjuk, a közepébe lyukat nyomunk és a forró olajban, de nem túl nagy lángon, mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Tálaláskor megszórjuk (fahéjas) porcukorral, a közepükbe valamilyen savanykás lekvárt halmozunk, illetve tejfölt is adunk mellé.

EK - 2010/2

2010. február 10., szerda

Chili con carne ... hús nélkül


Még sosem ettem csilis babot, sosem csigázta a fantáziámat. Most sem azért készítettem, mert hű, de megkívántam, hanem mert adottak voltak a hozzávalók, és ezt volt a legcélszerűbb készíteni belőlük. Hogy hús nélkül készült és a Lányok miatt nem is csilisen? Talán így már nem is csilis bab. De hogy finom és hamarosan repetázok belőle, az már biztos!

A hétvége minden napján, kezdve csütörtöktől vasárnapig, ettünk húst, ezért a hétfői napot mindenképpen húsmentesen szerettem volna "megoldani". Annál is inkább, hogy csak női pocakokat kellett jóllakatni aznap.:D Adott volt az Édesanyámtól kapott főtt paszuly, de nem volt kedvem semmi hagyományoshoz. Amint reménytelenül törtem a fejem, mi legyen a vacsora, felrémlett előttem egy kukoricakonzerv képe, amit - mintha - a kamrában láttam. Ott volt. A kérdés eldőlt: chili con carne - hús nélkül, úgy, ahogy egy volt fórumozós társam egyszer beírta a 90 napos diétás topikba. Előkerestem rögtön és már aprítottam is a hagymát, tisztítottam a fokhagymát, szűrtem a ku.... No, de jöjjön inkább a recept. :)

Chili con carne ... hús nélkül (Húsmentes csilis bab)

Hozzávalók: 1 közepes hagyma, 1 (lehetőleg) piros húsú paprika, 1 tk. pirospaprika (ízlés szerint lehet csípős is), 3 cikk fokhagyma, 1 kukoricakonzerv, 1 babkonzerv vagy kb. 30-40 dkg főtt szemes paszuly, só, bors, olaj, 1,5 dl paradicsompüré.

Elkészítése:
A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával és felöntjük kb. féldeci vízzel. Ekkor beledobjuk a csíkokra vágott paprikát és az összetört fokhagymát, elkavarjuk és egy-egy pici vizet öntve alá (ahogy elfő az előző adag, csak utána tölteni ismét egy keveset), néha kavargatva, 10 percig pároljuk. Ezalatt leszűrjük a kukorica- és babkonzervet, majd ezeket hozzáöntjük a pörköltalap-féleséghez. Rátesszük a paradicsompürét is (én most történetesen egy fél üvegnyi házi ketchupot használtam - Ketchup 1.), elkavarjuk és még 1-2 percig rotyogtatjuk. Kész. 15 perces étel, na jó, mondjuk tisztítással, drabolással együtt 20. Úgy is villámgyors. És nem mellesleg finom, laktatós étel. Mi csak egyszerűen friss kenyérrel ettük, semmi mással mellette. Talán lehetett volna tejföllel is enni, persze, lehet valamilyen húst is adni mellé, illetve, az eredeti recept szerint már eleve darált hússal készíteni, de szerintem ez így is tökéletes. Ilyen módon beleillik a szétválasztó diéták keményítő/zöldségnapi étrendjébe is. Örülök, hogy kipróbáltam.

EK - 2010/3

2010. február 8., hétfő

Muffin, újra - édesen és sósan

Nem azért teszek be ismét muffint, mert jaj, de miylen különlegeset alkottam volna, sőt, a megszokott módon sütögettem. Hanem az az érdekes most, hogy miben. Természetesen muffinformában. De rögtön megmagyarázom...

Mindig irigykedve olvastam a muffinokról szóló bejegyzéseket, illetve néztem a képeket. Mindegyiken (vagy majdnem) ottvolt a papírkapszli, amit én a legnagyobb jóindulat mellett sem találtam itt. A szilikontepsiről meg nem is beszélve. Muffinsütő szilikontepsit még sehol sem láttam itt, de ha látnék sem hinném, hogy az én zsebemhez való lenne. Aztán egyszer panaszkodtam a szomszédasszonyomnak, hogy milyen jó lenne csak beledobigálni a kis papírkákat a tepsibe és már mehetne is beléjük a massza, amikor újságolta, hogy az egyik hiperben látott ilyesmit, de nem papírból voltak, hanem szilikonból. Megnéztem egyszer én is és valóban volt, de tényleg drágán. Aztán, említett szomszédasszonyom decemberben Németországba költözött ideiglenesen és lelkesen írta az egyik mailben, hogy miket látott, mennyire élvezi, és, hogy mennyire élvezném és is ezeket a dolgokat. Aztán gyorsan történt minden. Szülei utaztak hozzájuk, nekem meg muszáj volt igent mondanom. :) Küldött nekem 3 csomag (húgommal együtt vettük) nyolcdarabos szilikonos muffinformát és egy csomag színes papírkapszlit. Egy hete sincs, hogy meghozták őket, de már vagy 5x sütöttem muffint, mikor milyet. A papírkapszliban nagyot csalódtam, nekem beleragadt a süti, amúgy kellett lehúzni róla, de a szilikonos? Na, az megérte a pénzt, ami - nem mellesleg - nem is volt olyan sok (5 Euró a 8 db.) Hogy szép színesek, a lányaim élvezik legjobban. :) A papírkapszlikat pedig meghagyom a tálaláshoz, amikor vendégeket is kínálok muffinnal.



Most pedig leírok egy alaprecept-féleséget. Tudom, hogy rengeteg recept kering a neten, eleinte keresgéltem is, de aztán, ahogy mind rutinosabb lettem a készítésében, kezdtem elhagyni a papírokat, site-okat. Kialakítottam a magam receptjét, amit mindig egyformán készítek, csupán az ízesítése szokott más-más lenni.

Muffin - alaprecept (saját kísérletezés)

Hozzávalók: másfél bögre liszt, 1/4 -1/2 bögre cukor (ha édeset készítek), 1 csapott tk. sütőpor, csipetnyi só, 1 tojás, 4 ek. olaj vagy olvasztott vaj, 3 ek. tejföl, 1,5-2 dl tej.
Ezenkívül, attól függően, hogy milyen ízesítésűt készítünk: adagonként: 10 dkg csokoládé darabokra törve, 1 kis üveg meggy leszűrve, 2 db hámozott alma kb 1x1 cm-es kockákra darabolva, 3 mandarin, darabolva, 1-2 ek. kakaó vagy 2-3 tk. neszkávé (por), de a variációk száma végtelen. A meglévő hozzávalók és a fantázia szabhat csak ahtárt. Sós változatokat lehet készíteni sonkával, zöldségekkel, hagymával, répával, sajttal, itt is csak a fantázia szab határt! Adagot nem érdemes írnom, annyit használunk belőlük, amennyi van vagy éppen jónak látunk. Pl. nagyon jól fel lehet használni a maradék sonkát, sajtvéget. Természetesen,a sós változatba nem teszünk cukrot, a só mennyiségét pedig növeljük min. fél teáskanálnyira.

Elkészítés:
Előszöris eldöntjük, hogy milyen muffint szeretnénk. Ehhez pl. leszűrjük a meggyet, megdaráljuk vagy feldaraboljuk a diót, meghámozzuk-feldaraboljuk a gyümölcsöt. Ezután kimérjük egy tálba a száraz hozzávalókat és belekavarjuk az ízesítő anyagot is (csoki, sonka, zöldfűszerek, bármi). A tojást egy másik tálban felverjük, elkavarjuk az olajjal vagy olvasztott vajjal és a tejföllel. Amikor egynemű a massza, felhígítjuk 1,5 dl tejjel és az egészet hozzáöntjük a száraz anyagokhoz. Jól elkeverjük és ha a massza túl száraz, akkor további tejjel hígítjuk, de csak kicsinként töltsük ezután hozzá. Folyékonynak nem szabad lennie, de azért azt tapasztaltam, hogy inkább egy picit lágyabb legyen a massza, mintsem kemény, mert akkor finomabb sütés után. Ha kemény volt, akkor nagyon fullasztó tud lenni evéskor! Olyannak szoktam "beállítani", hogy kanállal könnyen kiadagolhassam, de ne folyjon le róla. A muffinformákat (ha tepsink van, kikenjük és az alját enyhén belisztezzük) háromnegyedig töltjük meg a masszával és kb. 20-25 percig sütjük őket. Hőfokot nem tudok, de jó forró sütőbe szoktam tenni az első 5-6 percben, majd visszaveszem a lángot. Akkor kész, ha beleszúrunk egy fogpiszkálót és nem ragad rá semmi a masszából.

A fotókon sonkás-hagymás és csokidarabos muffin látható:

2010. február 7., vasárnap

Citromos, húsos leves


Szándékosan nem nevezem görög levesnek, mert nem hiszem, hogy sok görög lenne benne, mégha citromlével elkevert tojássárgájával is legíroztam! Nem volt ötletem, milyen levest főzzek, ezért felütöttem egy Practic-ot, amiben volt egy ilyenszerű is. Azért nálam jócskán módosult, márcsak azért is, mert nem csirkéből főztem, hanem disznóhúsból. Azért nagyon finom lett.

Citromos, húsos leves

Hozzávalók:
egy jókora, tetszés szerinti disznócsont, némi hússal is rajta, persze, 1-2 maréknyi rizs (leves mennyiségétől függően), 2 ek. házi ételízesítő, 2 tojássárgája, fél-egy citrom leve, só, petrezselyemzöld

Elkészítés:
A csontos húst odatettem főni az ételízesítős vízbe és amikor majdnem puha volt, kivettem és kicsontoztam. A húslevet felöntöttem annyi vízzel, amennyi levest szeretnék és hagytam felforrni. A húsdarabokat ügyes, falatnyi kockákra vágtam és visszetettem őket a levesbe. Beledobtam a rizset és még kb. 10 percig főztem. Ekkor a tojássárgákat elkevertem a citromlével és legíroztam vele a levest. Végül sóztam és megszórtam petrezselyemzölddel.

Fánk, azaz pánkó


Eddig életemben kétszer sütöttem fánkot. Először, amikor kipróbáltam ezt a receptet és most. A receptet egy volt babanaplós társamtól kaptam, Evitől, akinél viszont családi hagyománynak számít, nagymamája is eszerint készítette már! Habkönnyű, finom fánkok születnek eredményül. Amiket mifelénk pánkónak szokás nevezni.

Szalagos fánk
Hozzávalók:
1/2 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojássárgája, 1 pohárka rum (én ezt kihagytam), késhegynyi só, 3,5 dl tej és kb. 1 l olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az a legjobb, ha konyhahőmérsékletű alapanyagokból dolgozunk, ki kell venni őket - még az eszközöket is - idejében a hűtőből-kamrából. 2 dl langyos tejben feloldunk 1 ek. porcukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és 3 kanál lisztet hozzákavarva félsűrű kovászt készítünk. Hagyjuk 10-15 percet állni. A többi porcukrot és a tojássárgáját elkavarjuk, majd az érett kovászhoz adjuk. Hozzáöntjük a felolvasztott, langyosra hűtött vajat, a lisztet, beletesszük a sót és a többi langyos tejet. Fakanállal húsz percig verjük, esetleg géppel dagasztjuk. Lágy, kalácsszerű tésztát kell kapnunk. A tetejét liszttel megszórjuk, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen másfélszeresére kelesztjük. Utána lisztezett deszkára borítjuk, kezünkkel ujjnyi vastagra szétnyomkodjuk és vizespohárral vagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Ez után még fél óráig kelesztjük úgy, hogy a kiszaggatott, liszttel enyhén meghintett darabokat letakarjuk. Sütés előtt a tetejét ujjunkkal benyomjuk - ide kerül a lekvár - és lyukkal lefelé bő, forró olajban kezdjük meg egyszerre 3-4 darab sütését. Az olaj hőfokát próbafánkdarabbal teszteljük. Ha túl forró az olaj hirtelen pirul és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre, nem lesz szalagos. A sütés kezdetén lehet fedőt is tenni rá mindaddig, míg meg nem fordítottuk. Az átfordítás után a fedő lekerülhet a lábasról. Szürőkanállal szedjük ki, az olajat lecsepegtetjük, majd még forrón megszórjuk vaniliáscukorral vagy porcukorral. Langyosan tálaljuk. A lehullott darabokat újragyúrjuk, újrakelesztve szaggatjuk és utoljára sütjük.
Bevallom, az első adagot kivéve, nem használtam a fedőt. Kipróbáltam, de nem jobb a végeredmény azzal sem, viszont annyit elértem, hogy iszonyatosan kezdett fröcskölni az olaj, amikor belecsöppent a fedőről egy csepp víz. Az első adagot pohárral szaggattam ki, a leeső részek összegyúrása után viszont Nagyobbikom kis virágokat szúrt ki a tésztából, az ezután is leeső tésztát pedig vékonyra nyújtottam és csörögeszerűen felszabdalva sütöttem meg. Fahéjas porcukorral szórtam meg. Nagyon belaktunk belőle.

2010. február 3., szerda

Gyors zöldséges tészta


Az ötletet Jade konyhájáról "loptam", de átalakítottam aszerint, hogy mit találtam a hűtőben-fagyasztóban.

Hozzávalók: 2 marék fagyasztott borsó, 1 maréknyi fagyasztott színes paprika, fekete olajbogyó, 25 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült spiráltészta, 5 dkg vaj, 1 dl (vagy ennél több) tejföl, só, bors, szerecsendió ízlés szerint.

Elkészítés:
Vizet forraltam-sóztam, amibe beledobtam a fagyasztott borsót. Amikor újraforrt, belekerült a tészta és a következő újraforrásnál tettem bele a fagyazstott paprikacsíkokat. 5-6 percig főztem még (amíg a tészta megfelelőre puhult), majd az egészet leszűrtem. A főzőedényben felolvasztottam a vajat, rádobtam a leszűrt tésztát, beletettem az egész olajbogyókat és rálocsoltam a tejfölt (legközelebb valamivel többet teszek, mint 1 dl), majd ízlés szerint fűszereztem. Jól összeforrósítottam és már ... fotóztam is. :) Nagyon finom, nagyon könnyű, nagyon gyors ebéd vagy vacsora.

2010. február 1., hétfő

Citromhabos képviselőfánk

Csak gyűlnek és gyűlnek a receptek meg a képek, és nem beszélve arról, hogy ez mégiscsak egy gasztroblog!:P Mielőtt a városba szaladnék hamar feltöltöm a múlt vasárnapi desszertünket. Mivel akkora sikere volt a múltkori Citromos álomnak, ugyanazt az ízt szerettem volna reprodukálni. Kicsit más alapanyagokból született, de hasonlított és főleg nagyon finom volt.

Citromhabos képviselőfánk

A fánkhoz: 22 ek. víz, 6 dkg zsiradék (zsír, olaj, vaj vagy margarin), csipet só, 20 dkg liszt, 6 egész tojás (esetleg 4 egész tojás + 2 sárgája).

A citromhabhoz: 25-30 dkg krémtúró (vagy tejföl, vagy mascarpone), 1 vaníliás pudingpor, 3,5 dl tej, 6+2 ek. cukor, 2 tojásfehérje, 1-2 citrom leve.

Elkészítés:
A vizet, a zsiradékot és egy csipet sót felforralunk, ekkor pedig 20 dkg lisztet zuttyantunk bele és gyors mozdulatokkal csomómentesre kavarjuk. Le is vesszük a tűzről és még pár percig kavargatjuk csak úgy, hogy hűljön kissé. Ezután 6 tojást kavarunk hozzá egyenként: addig nem tesszük bele a következőt, amíg az előzőt jól el nem dolgoztuk. (két tojásfehérjét el lehet csenni belőle, ez jól jöhet a citromhabhoz.)Amikor kész a massza, kiskanállal vagy csillagcsöves nyomózsákkal (én végre az utóbbival - erről máskor) kis halmokat-rózsákat teszünk egy sütőpapírral bélelt tepsire és 20-25 perc alatt forró sütőben szép aranysárgára sütjük őket. Az első percekben ne nyitogassuk az ajtót!!!
A tejből és pudingporból sűrű pépet főzünk. Kihűtjük. A krémtúrót habosra keverjük a 6 kanál cukorral, egy citrom reszelt héjával és az ízlés szerinti citromlével. A két tojásfehérjét kemény habbá verjük a másik 2 kanál cukorral, majd óvatosan az egészet összeforgatjuk (puding, krémtúró, hab). Ha kell, még tehetünk bele citromlevet. A kihűlt fánkocskák felső részéből kis kalapot levágunk, megtöltjük citromhabbal, majd visszahelyezzük a kalapkákat. Én ezúttal csillagcsöves nyomózsákba tettem a habot és anélkül, hogy kalapot vágtam volna a fánkoknak, beléjük nyomtam. Fotózáshoz csak két csámpás egyedet tudtam megmenteni.

ÜNNEP - 2011.

2010. február 25., csütörtök

Gyors ebéd: tejszínes tészta salátával

Bejegyezte: sedith dátum: 18:09 13 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Lányebéd volt, magamnak készítettem.:) Alapja a múlkor készített zöldséges tészta volt, amihez viszont Judith adta az ötletet. Kiegészítettem friss zöldségekből készült salátával, így az adagnak alig tudtam megenni felét.

Tejszínes-zöldséges tészta friss salátával

Hozzávalók (2 személyre): 20 dkg spiráltészta, 2 marék zöldborsó, 1 maréknyi csíkokra vágott piros húsú paprika (nekem fagyasztott volt), 2,5 dl tejszín és tejföl vegyesen, 3 nagy cikk fokhagyma, 1 ek. vaj, 2 ek. kukoricaolaj, só, bazsalikom.

Elkészítés:
Úgy indítottam, mint a múltkor. A lobogó vízbe dobtam először a zöldborsót, majd újraforráskor a tésztát, újabb újraforráskor pedig a paprikacsíkokat. Amikor a tészta jó volt, az egészet leszűrtem. A fokhagymát megtisztítottam, ellapítottam, majd apróra vágtam. A vajat és a kukoricaolajat felhevítettem, megpároltam benne a darabolt fokhagymát, majd felöntöttem kb. 2 dl tejszínnel és 0,5 dl tejföllel. Sóztam és szárított bazsalikommal ízesítettem, illetve pár percig forraltam, amíg kissé besűrűsödött. A zöldséges tésztát leszűrtem és beleöntöttem a mártásba. Összeforgattam, hagytam kettőt lobbanni és készen is volt. Amíg főtt a tészta, a zöldségsalátát is elkészíettem.

Friss saláta

Hozzávalók: 1/2 feketeretek, 1 közepes murok (sárgarépa), 2 kisebb alma, 3 zellerszár, só, almaecet, 2 ek. kukoricaolaj.

Elkészítés:
A retket és a répát meghámoztam, nagylyukú reszelőn lereszeltem. Az almát is, de hámozatlanul. A szárzellert vékonyra szeleteltem. Sóztam, meglocsoltam almaecettel és kukoricaolajjal, majd lazán összeforgattam.

Az édeskés saláta remekül illett a tészta sós-illatos ízéhez, együttesen egy nagyon laktató, szétválasztó diétákba is beleillő fogást alkottak.

2010. február 21., vasárnap

Szendvicskenyér és fahéjas rózsák

Bejegyezte: sedith dátum: 1:03 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
A fahéjas rózsák itthoni sikerén felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy az ovis farsangra is sütök egy adagot. Sajnos, itt nem volt akkora sikere, bár ennek inkább az volt az oka, hogy szinte senki sem merte megkóstolni azt, amit más vitt. De aki vett belőle, dicsérte. És én örültem. :) Fotó nem készült róla, úgyis csak utolsó pillanatban készültem el mindennel. Az előző alkalomhoz képest annyit módosítottam a sütiken, hogy miutn az almaszeleteket leterítettem, finoman megszórtam őket grízzel, mintha porcukroznék, így az némileg felszívta a nedvességet és a leveles tészta belseje is jobban átsült. A másik "update" pedig az, hogy ahol a tésztavégek összeértek, megkentem tojásfehérjével, így a rózsácskák szép kerekek maradtak, nem nyíltak szét.

Valami sósat is keleltt vinni, az óvónők szendvicsfélére gondoltak. Én pedig szintén szendvicsfélére, de egy kicsit másabbra. Emlékeztem Gabojsza szendvicskenyerére, ami már akkor elnyerte tetszésemet és tudtam, hogy alkalomadtán el fogom készíteni. Minden benne van, ami egy szendvicsen is szokott, sőt, a virsli pluszban van, mégis teljesen más látvány és ízkombináció. Erre már többen rácsodálkoztak, néhány kíváncsi anyuka a készítési módja felől is érdeklődött. A receptet teljes egészében betartottam és a formázást is, sőt, Gabojsza azon javaslatának is eleget tettem, hogy kalácstepsiben sütöttem meg, így valóban szép, kerek formája lett. Eltérés csak annyi volt, hogy nekem a 6 virsli nem volt elég, még egy-egy felet oda kellett tennem a 2-2 mellé.:) Lesz folytatása is: már elképzeltem, hogy különféle ízesítésű szendvicskenyereket fogok gyártani a Nagylányom és magam szülinapjára is. Fotó erről készült, de csak egész állapotban, miután kivettem a sütőből. Szeletelni már csak az oviban tudtam, ott meg kicsit ciki lett volna, hogy fényképezgessem. :)

2010. február 19., péntek

Gesztenyés torta fondanttal bevonva

Bejegyezte: sedith dátum: 14:17 25 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Debütálás mindenféle szempontból. Még sosem készítettem gesztenyés süteményt, és fondanttal is egyetlen próbálkozásom volt, a múltkori didi-torta, de az annyira csekély volt, hogy úgy veszem: most próbálkoztam először fondanttal. És nem utoljára.

Kiskukta receptjéből dolgoztam, az ő leírása és a készítéssel egyidőben is érkező tanácsai alapján született meg a fondantmassza, ami, a porcukor kissé szemcsés volta miatt sem tudott kifogni rajtam. Nem írom le, hogyan készült, Kiskuktánál minden részletesen, pontosan le van írva, csupán annyit írnék le, hogy tényleg nagyon fontos a cukor finomsága, mert nekem több, mint 1 kilót felvett. Vett porcukor volt részben, szitáltam meg minden, mégsem éppen fondantnak való volt. Azért jó lett a massza, gyönyörűen tudtam nyújtani, szóval jól dolgoztam vele. A torta díszítését végül elnagyoltam, de már nem volt időm és energiám további cicomázásra. A krémnél is Kiskukta egyik gesztenyés receptje volt a kiindulópont. :)

Gesztenyekrémes torta

Hozzávalók:
A piskótához: 9 tojás, 18 ek. cukor, 16 ek. liszt, 3 tk. sütőpor, 2 ek. kakaó, 1 tasak vaníliás cukor, 2 ml rumaroma;
A krémhez: 1 l tejszín, 45 dkg gesztenyepüré, 5 ek. cukor, 1,5 dl tej, 25 g étkezési zselatin;
A locsoláshoz: 2 dl víz, 2 ek. cukor, rumaroma
A torta külsejének bevonásához: 5 dkg gesztenyepüré, 5 dkg vaj

Sütöttem 3 darab, 26 cm-es átmérőjű piskótát, 2 kakaósat és 1 sárgát. Ezekhez 3 egész tojást és 6 ek. cukrot 6-7 percig kevertem kézi mixerrel közepes fokozaton. Mikor már jól kifehéredett a massza, belekavartam 1 tk. sütőport és 6 ek. lisztet. A sárga piskótát vaníliás cukorral ízesítettem, ezt a cukorral együtt tettem a tojásokhoz, a kakaós piskótákat pedig rumaromával. A kakaós piskótáknál pedig 1 ek. lisztet 1 ek. kakaóra cseréltem, így 5 ek. lisztet és 1 ek. kakaót kevertem beléjük. 20-25 perc alatt sültek meg. Rácson hűtöttem ki őket, majd mindegyiket kettévágtam lapjában.
A krémhez a tejet meglangyosítottam és beleáztattam a zselatint. Félretettem. A tejszínt kemény habbá vertem a cukorral együtt, majd belereszeltem a gesztenyemasszát. (Az egyik csomagból meghagytam 5 dekát.) Óvatosan összekavartam. A beáztatott zselatint addig melegítettem-kavargattam, amíg az összes szemcse jól feloldódott. Óvatosan összedolgoztam a krémmel.
A locsoláshoz a vízben feloldottam a cukrot és rumaromával ízesítettem. Fogtam az egyik fekete piskótalapot (felső része volt) és a vágott részével felfele a végleges helyére helyeztem. Meglocsoltam sziruppal, majd rákentem a krém egyötödét. A műveletet addig folytattam, amíg tartottak a lapjaim és a krémek. Sorjában így következtek: barna, sárga, barna, barna, sárga, barna, közöttük pedig krém. És persze, mindegyiket meglocsoltam sziruppal. A tetejét és az oldalait is bevontam de ide nem használhattam tejszínes krémet, ezért vajat kevertem haborsa gesztenyemasszával és azzal vontam be, egyenlítettem ki a hézagokat.


Ezután jött a félek-munka, kíváncsi voltam, sikerül-e szépen bevonni a fondanttal. A biztonság kedvéért a neten még megnéztem egy kisvideót erről, aztán kellőképpen bátorítva magam, hozzáláttam a gyúráshoz, nyújtáshoz. Nagy lapot kellett nyújtanom, min. 45 cm-esnek kellett lennie, hogy biztonságosan fedjen mindenütt, de még ráhagytam egy kicsit, nehogy kissé félszegen találjam ráteríteni és ne lehessen segíteni rajta. Kár volt aggódnom, minden ment, mint a karikacsapás. :)





Persze, nem pillanatok alatt, de egyszercsak ott állt előttem a kész torta.

Csupán valami díszítés kellett még neki. Mivel kiszúróim nincsenek, és amúgyis nagyon megtetszett az egyik torta díszítése, hát valami silány afféle utánzatot gyártottam. Egy kevés kész fondantba kakaóport gyúrtam és így lett barna fondantom. Próbából egy rózsácskát is fabrikáltam. Nos, van mit gyakorolnom, természetesen, de sikerként könyvelem el ezt az első próbálkozást. Az igaz, hogy szerintem ehetetlen ez a bevonó, de nem rontja el a tortákat, hiszen csak egyszerűen nem kell megenni, ha nem ízlik. Viszont gyönyörűeket lehet kihozni belőle. :) Köszi, Kiskukta!





Az adag hatalmas; mivel a torta nagyon magas lett, keskenyebb szeleteket is lehet vágni. Első nekifutásra, 14 embernek kevesebb, mint a fele fogyott el. És volt egy személy, aki a fondantot is szívesen megette. :)

2010. február 14., vasárnap

Napocska-kenyér

Bejegyezte: sedith dátum: 11:00 15 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Gesztenyetorta végett ütöttem fel néhány régebbi lapszámot a Príma Konyhából. És bár gesztenyetortát nem találtam, de ráakadtam egy gyönyörűséges magvakkal megszórt kenyérféleségre. (Príma Konyha magazin, 2008. 3. szám) Éppen valami pogácsafélével szerettem volna várni haza kicsinyeimet, így aztán kapóra jött a mutatós kenyerecske.

"Napocska"

Hozzávalók: 1,5 dl tej, 1,5 dl víz (nekem még kellett kb. 0,5 dl), 1 kk. cukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg liszt, 1 kk. só (még mehetett volna egy pici), 4 ek. olaj.

A tetejére: joghurt vagy tejföl (nálam aludttej), magvak: mák és szezámmag vagy bármi, ami van otthon. Eredetileg minden cipócskára más-más magvakat szórtak (szezámmag, mák, lenmag, napraforgómag, tökmag és mandulaforgács)

Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. meleg helyen hagyjuk felfutni (habosodni). Ezalatt kimérjük a többi hozzávalót, meglangyosítjuka vizet. Egy tálba beleszitáljuk a lisztet, beleszórjuk a sót, majd a közepébe öntjük az élesztős tejet. Elkezdjük összekavarni és közben lassan a langyos vizet is adagoljuk és az olajat is beledolgozzuk. Közepesen kemény tésztát dagasztunk belőle kb. 15 perc alatt. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük. (45 percet írt erre, de az interjúalanyom igen bőbeszédű volt, úgyhogy több, mint egy órát is kelt az enyém.) A tésztát deszkára borítottam, átgyúrtam, majd 6 egyforma részre osztottam. Mindegyikből szép kerek cipót formáztam és egy sütőpapírral bélelt 22 centis kapcsos tortaformába helyeztem őket: középre egyet, a többi ötöt pedig egyforma távolságokra egymástól, a középső köré. Talán a 24 centis forma jobb lett volna, jobban megmaradt volna cipók kerek formája kelés után.

Ezután még kb. 15-20 percet kelesztettem, amíg a "sugarak" összeértek kissé, majd lekentem aludttejjel és megszórtam a magvakkal: középre mákot, a szélekre pedig szezámmagot szórtam.

Forró sütőben, közepes lángon kb. félórát sütöttem. Az elején letakartam egy darab sütőpapírral, csak kb. félidő után vettem le. A lencsesaláta mellé ettük, de másnap reggel, zsíroskenyérnek is nagyon finom volt!

2010. február 13., szombat

Tonhalas lencsesaláta

Bejegyezte: sedith dátum: 6:55 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Muszájból készült ez az étel, de hogy miért muszáj, még nem mondom el. Elég hozzá azt tudni, hogy alig kaptam lencsét. Hiába jártam össze a környéken a kis üzleteket, nem volt sehol. Bezzeg a legközelebbi hiperben már roskadoztak alatta a polcok. És nem is drága.
Nagyon ritkán főzök lencsét és nem tudom, miért: hamarabb megfő, mint a paszuly és legalább ugyanolyan finom. Amikor készítek valamit belőle, mindig eltervezem, hogy gyakrabban is asztalra teszem, aztán valahogy mindig elfeledkezem róla. Most valami újféle, érdekesebb párosítást akartam (lehet, hogy másnak semmi különleges nincs benne, de nálunk már eleve különleges attól, hogy ... lencse. :))

Tonhalas lencsesaláta

Hozzávalók: 1/2 kg lencse, 2 175 g-os darabolt tonhalkonzerv, 2 közepes fej vöröshagyma (ez nem más, mint a lilahagyma), kb. 10 dkg ecetes paprika, só, olívaolaj, balzsamecet vagy almaecet.

Elkészítése:
A lencsét átválogatjuk (hálátlan munka, bevallom, nem néztem át őket egyenként), hideg vízben kétszer átmossuk, és ha van rá időnk, egy újabb adag hideg vízben hagyjuk ázni néhány órát. Nekem most kb. 2,5 órát ázott, majd ugyanabban a vízben feltettem főni. Kb. 3/4 óra alatt főtt puhára, de kell kóstolgatni közben, lehet, akinek többet ázik, hamarabb megpuhul. Mindenesetre, nem szabad péppé főzni sem! A csomagoláson azt írta, hogy mielőtt teljesen megpuhulna kell csak sózni, én is így tettem. Végül a megfőtt lencsét leszűrtem és forró vízzel átöblítettem. Hagytam lecsepegni. Ezalatt egy tálba borítottam a halkonzerveket (olajjal együtt), a hagymákat megtisztítottam és vékony karikákra szeltem, az ecetes paprikát pedig felcsíkoztam. Végül a lencsével együtt a halhoz adtam és lazán összekevertem. Sóztam, meglocsoltam balzsamecettel és nagyon kevés olívaolajjal. De ha valaki elegendőnek tartja a halkonzerv levét-olaját, úgy is jó. Nekünk csak azzal, kissé száraz volt. Frissen sült napocska-kenyérrel (cipóval) ettük, erről recept hamarosan.

EK - 2010/3

2010. február 11., csütörtök

Túrófánk á la Karesz

Bejegyezte: sedith dátum: 12:08 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Az Erdélyi konyha 3. számában megjelent egy recept, amit egy vásárhelyi szakács, Szövérfi Károly barátunk ajánlott az olvasóknak. Mivel az anyagot éppen magam készítettem, volt alkalmam a receptet már a megjelenés előtt is kipróbálni.

Talán mondanom sem kell, hogy egy kitűnő finomság született belőle, nagyon jó alternatívája a már megszokott, netán unalmas zsemlemorzsás túrógombócnak. Bevallom, hitetlen voltam eleinte vele kapcsolatban, féltem, hogy milyen lesz, de fölösleges volt az aggodalmam: a férjem, aki hadilábon áll az édességekkel, nagyon dicsérte és feljogosított az újbóli elkészítésére. Azóta még megcsináltam egyszer, a fotó ez utóbbi alkalommal készült. Nálunk önálló vacsoraként szerepelt, de egy könnyű ebéd desszertjeként is nyugodtan elképzelhető.


Túrófánk

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz): 25 dkg túró, 15 dkg gríz (búzadara), 10 dkg liszt, 2 tojás, csipetnyi só, 1 tk. reszelt citromhéj, 1/2 tk. szódabikarbóna, 1 tk. citromlé, esetleg 1-2 ek. cukor.

Elkészítés:
A túrót villával jól szétnyomkodjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat és kézi mixerrel jól kikavarjuk. Hozzáadjuk a citromlével felfuttatott szódabikarbónát, a cukrot, a grízt és a lisztet, illetve a sót és a citromhéjat, majd az egészet jól összedolgozunk. 5-6 percig állni hagyjuk, majd olajos kézzel ping-pong-labda nagyságú gombócokat formálunk, jól ellapítjuk, a közepébe lyukat nyomunk és a forró olajban, de nem túl nagy lángon, mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Tálaláskor megszórjuk (fahéjas) porcukorral, a közepükbe valamilyen savanykás lekvárt halmozunk, illetve tejfölt is adunk mellé.

EK - 2010/2

2010. február 10., szerda

Chili con carne ... hús nélkül

Bejegyezte: sedith dátum: 11:24 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Még sosem ettem csilis babot, sosem csigázta a fantáziámat. Most sem azért készítettem, mert hű, de megkívántam, hanem mert adottak voltak a hozzávalók, és ezt volt a legcélszerűbb készíteni belőlük. Hogy hús nélkül készült és a Lányok miatt nem is csilisen? Talán így már nem is csilis bab. De hogy finom és hamarosan repetázok belőle, az már biztos!

A hétvége minden napján, kezdve csütörtöktől vasárnapig, ettünk húst, ezért a hétfői napot mindenképpen húsmentesen szerettem volna "megoldani". Annál is inkább, hogy csak női pocakokat kellett jóllakatni aznap.:D Adott volt az Édesanyámtól kapott főtt paszuly, de nem volt kedvem semmi hagyományoshoz. Amint reménytelenül törtem a fejem, mi legyen a vacsora, felrémlett előttem egy kukoricakonzerv képe, amit - mintha - a kamrában láttam. Ott volt. A kérdés eldőlt: chili con carne - hús nélkül, úgy, ahogy egy volt fórumozós társam egyszer beírta a 90 napos diétás topikba. Előkerestem rögtön és már aprítottam is a hagymát, tisztítottam a fokhagymát, szűrtem a ku.... No, de jöjjön inkább a recept. :)

Chili con carne ... hús nélkül (Húsmentes csilis bab)

Hozzávalók: 1 közepes hagyma, 1 (lehetőleg) piros húsú paprika, 1 tk. pirospaprika (ízlés szerint lehet csípős is), 3 cikk fokhagyma, 1 kukoricakonzerv, 1 babkonzerv vagy kb. 30-40 dkg főtt szemes paszuly, só, bors, olaj, 1,5 dl paradicsompüré.

Elkészítése:
A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával és felöntjük kb. féldeci vízzel. Ekkor beledobjuk a csíkokra vágott paprikát és az összetört fokhagymát, elkavarjuk és egy-egy pici vizet öntve alá (ahogy elfő az előző adag, csak utána tölteni ismét egy keveset), néha kavargatva, 10 percig pároljuk. Ezalatt leszűrjük a kukorica- és babkonzervet, majd ezeket hozzáöntjük a pörköltalap-féleséghez. Rátesszük a paradicsompürét is (én most történetesen egy fél üvegnyi házi ketchupot használtam - Ketchup 1.), elkavarjuk és még 1-2 percig rotyogtatjuk. Kész. 15 perces étel, na jó, mondjuk tisztítással, drabolással együtt 20. Úgy is villámgyors. És nem mellesleg finom, laktatós étel. Mi csak egyszerűen friss kenyérrel ettük, semmi mással mellette. Talán lehetett volna tejföllel is enni, persze, lehet valamilyen húst is adni mellé, illetve, az eredeti recept szerint már eleve darált hússal készíteni, de szerintem ez így is tökéletes. Ilyen módon beleillik a szétválasztó diéták keményítő/zöldségnapi étrendjébe is. Örülök, hogy kipróbáltam.

EK - 2010/3

2010. február 8., hétfő

Muffin, újra - édesen és sósan

Bejegyezte: sedith dátum: 15:33 23 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem azért teszek be ismét muffint, mert jaj, de miylen különlegeset alkottam volna, sőt, a megszokott módon sütögettem. Hanem az az érdekes most, hogy miben. Természetesen muffinformában. De rögtön megmagyarázom...

Mindig irigykedve olvastam a muffinokról szóló bejegyzéseket, illetve néztem a képeket. Mindegyiken (vagy majdnem) ottvolt a papírkapszli, amit én a legnagyobb jóindulat mellett sem találtam itt. A szilikontepsiről meg nem is beszélve. Muffinsütő szilikontepsit még sehol sem láttam itt, de ha látnék sem hinném, hogy az én zsebemhez való lenne. Aztán egyszer panaszkodtam a szomszédasszonyomnak, hogy milyen jó lenne csak beledobigálni a kis papírkákat a tepsibe és már mehetne is beléjük a massza, amikor újságolta, hogy az egyik hiperben látott ilyesmit, de nem papírból voltak, hanem szilikonból. Megnéztem egyszer én is és valóban volt, de tényleg drágán. Aztán, említett szomszédasszonyom decemberben Németországba költözött ideiglenesen és lelkesen írta az egyik mailben, hogy miket látott, mennyire élvezi, és, hogy mennyire élvezném és is ezeket a dolgokat. Aztán gyorsan történt minden. Szülei utaztak hozzájuk, nekem meg muszáj volt igent mondanom. :) Küldött nekem 3 csomag (húgommal együtt vettük) nyolcdarabos szilikonos muffinformát és egy csomag színes papírkapszlit. Egy hete sincs, hogy meghozták őket, de már vagy 5x sütöttem muffint, mikor milyet. A papírkapszliban nagyot csalódtam, nekem beleragadt a süti, amúgy kellett lehúzni róla, de a szilikonos? Na, az megérte a pénzt, ami - nem mellesleg - nem is volt olyan sok (5 Euró a 8 db.) Hogy szép színesek, a lányaim élvezik legjobban. :) A papírkapszlikat pedig meghagyom a tálaláshoz, amikor vendégeket is kínálok muffinnal.



Most pedig leírok egy alaprecept-féleséget. Tudom, hogy rengeteg recept kering a neten, eleinte keresgéltem is, de aztán, ahogy mind rutinosabb lettem a készítésében, kezdtem elhagyni a papírokat, site-okat. Kialakítottam a magam receptjét, amit mindig egyformán készítek, csupán az ízesítése szokott más-más lenni.

Muffin - alaprecept (saját kísérletezés)

Hozzávalók: másfél bögre liszt, 1/4 -1/2 bögre cukor (ha édeset készítek), 1 csapott tk. sütőpor, csipetnyi só, 1 tojás, 4 ek. olaj vagy olvasztott vaj, 3 ek. tejföl, 1,5-2 dl tej.
Ezenkívül, attól függően, hogy milyen ízesítésűt készítünk: adagonként: 10 dkg csokoládé darabokra törve, 1 kis üveg meggy leszűrve, 2 db hámozott alma kb 1x1 cm-es kockákra darabolva, 3 mandarin, darabolva, 1-2 ek. kakaó vagy 2-3 tk. neszkávé (por), de a variációk száma végtelen. A meglévő hozzávalók és a fantázia szabhat csak ahtárt. Sós változatokat lehet készíteni sonkával, zöldségekkel, hagymával, répával, sajttal, itt is csak a fantázia szab határt! Adagot nem érdemes írnom, annyit használunk belőlük, amennyi van vagy éppen jónak látunk. Pl. nagyon jól fel lehet használni a maradék sonkát, sajtvéget. Természetesen,a sós változatba nem teszünk cukrot, a só mennyiségét pedig növeljük min. fél teáskanálnyira.

Elkészítés:
Előszöris eldöntjük, hogy milyen muffint szeretnénk. Ehhez pl. leszűrjük a meggyet, megdaráljuk vagy feldaraboljuk a diót, meghámozzuk-feldaraboljuk a gyümölcsöt. Ezután kimérjük egy tálba a száraz hozzávalókat és belekavarjuk az ízesítő anyagot is (csoki, sonka, zöldfűszerek, bármi). A tojást egy másik tálban felverjük, elkavarjuk az olajjal vagy olvasztott vajjal és a tejföllel. Amikor egynemű a massza, felhígítjuk 1,5 dl tejjel és az egészet hozzáöntjük a száraz anyagokhoz. Jól elkeverjük és ha a massza túl száraz, akkor további tejjel hígítjuk, de csak kicsinként töltsük ezután hozzá. Folyékonynak nem szabad lennie, de azért azt tapasztaltam, hogy inkább egy picit lágyabb legyen a massza, mintsem kemény, mert akkor finomabb sütés után. Ha kemény volt, akkor nagyon fullasztó tud lenni evéskor! Olyannak szoktam "beállítani", hogy kanállal könnyen kiadagolhassam, de ne folyjon le róla. A muffinformákat (ha tepsink van, kikenjük és az alját enyhén belisztezzük) háromnegyedig töltjük meg a masszával és kb. 20-25 percig sütjük őket. Hőfokot nem tudok, de jó forró sütőbe szoktam tenni az első 5-6 percben, majd visszaveszem a lángot. Akkor kész, ha beleszúrunk egy fogpiszkálót és nem ragad rá semmi a masszából.

A fotókon sonkás-hagymás és csokidarabos muffin látható:

2010. február 7., vasárnap

Citromos, húsos leves

Bejegyezte: sedith dátum: 18:31 6 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Szándékosan nem nevezem görög levesnek, mert nem hiszem, hogy sok görög lenne benne, mégha citromlével elkevert tojássárgájával is legíroztam! Nem volt ötletem, milyen levest főzzek, ezért felütöttem egy Practic-ot, amiben volt egy ilyenszerű is. Azért nálam jócskán módosult, márcsak azért is, mert nem csirkéből főztem, hanem disznóhúsból. Azért nagyon finom lett.

Citromos, húsos leves

Hozzávalók:
egy jókora, tetszés szerinti disznócsont, némi hússal is rajta, persze, 1-2 maréknyi rizs (leves mennyiségétől függően), 2 ek. házi ételízesítő, 2 tojássárgája, fél-egy citrom leve, só, petrezselyemzöld

Elkészítés:
A csontos húst odatettem főni az ételízesítős vízbe és amikor majdnem puha volt, kivettem és kicsontoztam. A húslevet felöntöttem annyi vízzel, amennyi levest szeretnék és hagytam felforrni. A húsdarabokat ügyes, falatnyi kockákra vágtam és visszetettem őket a levesbe. Beledobtam a rizset és még kb. 10 percig főztem. Ekkor a tojássárgákat elkevertem a citromlével és legíroztam vele a levest. Végül sóztam és megszórtam petrezselyemzölddel.

Fánk, azaz pánkó

Bejegyezte: sedith dátum: 5:22 16 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Eddig életemben kétszer sütöttem fánkot. Először, amikor kipróbáltam ezt a receptet és most. A receptet egy volt babanaplós társamtól kaptam, Evitől, akinél viszont családi hagyománynak számít, nagymamája is eszerint készítette már! Habkönnyű, finom fánkok születnek eredményül. Amiket mifelénk pánkónak szokás nevezni.

Szalagos fánk
Hozzávalók:
1/2 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojássárgája, 1 pohárka rum (én ezt kihagytam), késhegynyi só, 3,5 dl tej és kb. 1 l olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az a legjobb, ha konyhahőmérsékletű alapanyagokból dolgozunk, ki kell venni őket - még az eszközöket is - idejében a hűtőből-kamrából. 2 dl langyos tejben feloldunk 1 ek. porcukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és 3 kanál lisztet hozzákavarva félsűrű kovászt készítünk. Hagyjuk 10-15 percet állni. A többi porcukrot és a tojássárgáját elkavarjuk, majd az érett kovászhoz adjuk. Hozzáöntjük a felolvasztott, langyosra hűtött vajat, a lisztet, beletesszük a sót és a többi langyos tejet. Fakanállal húsz percig verjük, esetleg géppel dagasztjuk. Lágy, kalácsszerű tésztát kell kapnunk. A tetejét liszttel megszórjuk, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen másfélszeresére kelesztjük. Utána lisztezett deszkára borítjuk, kezünkkel ujjnyi vastagra szétnyomkodjuk és vizespohárral vagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Ez után még fél óráig kelesztjük úgy, hogy a kiszaggatott, liszttel enyhén meghintett darabokat letakarjuk. Sütés előtt a tetejét ujjunkkal benyomjuk - ide kerül a lekvár - és lyukkal lefelé bő, forró olajban kezdjük meg egyszerre 3-4 darab sütését. Az olaj hőfokát próbafánkdarabbal teszteljük. Ha túl forró az olaj hirtelen pirul és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre, nem lesz szalagos. A sütés kezdetén lehet fedőt is tenni rá mindaddig, míg meg nem fordítottuk. Az átfordítás után a fedő lekerülhet a lábasról. Szürőkanállal szedjük ki, az olajat lecsepegtetjük, majd még forrón megszórjuk vaniliáscukorral vagy porcukorral. Langyosan tálaljuk. A lehullott darabokat újragyúrjuk, újrakelesztve szaggatjuk és utoljára sütjük.
Bevallom, az első adagot kivéve, nem használtam a fedőt. Kipróbáltam, de nem jobb a végeredmény azzal sem, viszont annyit elértem, hogy iszonyatosan kezdett fröcskölni az olaj, amikor belecsöppent a fedőről egy csepp víz. Az első adagot pohárral szaggattam ki, a leeső részek összegyúrása után viszont Nagyobbikom kis virágokat szúrt ki a tésztából, az ezután is leeső tésztát pedig vékonyra nyújtottam és csörögeszerűen felszabdalva sütöttem meg. Fahéjas porcukorral szórtam meg. Nagyon belaktunk belőle.

2010. február 3., szerda

Gyors zöldséges tészta

Bejegyezte: sedith dátum: 15:50 6 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Az ötletet Jade konyhájáról "loptam", de átalakítottam aszerint, hogy mit találtam a hűtőben-fagyasztóban.

Hozzávalók: 2 marék fagyasztott borsó, 1 maréknyi fagyasztott színes paprika, fekete olajbogyó, 25 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült spiráltészta, 5 dkg vaj, 1 dl (vagy ennél több) tejföl, só, bors, szerecsendió ízlés szerint.

Elkészítés:
Vizet forraltam-sóztam, amibe beledobtam a fagyasztott borsót. Amikor újraforrt, belekerült a tészta és a következő újraforrásnál tettem bele a fagyazstott paprikacsíkokat. 5-6 percig főztem még (amíg a tészta megfelelőre puhult), majd az egészet leszűrtem. A főzőedényben felolvasztottam a vajat, rádobtam a leszűrt tésztát, beletettem az egész olajbogyókat és rálocsoltam a tejfölt (legközelebb valamivel többet teszek, mint 1 dl), majd ízlés szerint fűszereztem. Jól összeforrósítottam és már ... fotóztam is. :) Nagyon finom, nagyon könnyű, nagyon gyors ebéd vagy vacsora.

2010. február 1., hétfő

Citromhabos képviselőfánk

Bejegyezte: sedith dátum: 9:11 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Csak gyűlnek és gyűlnek a receptek meg a képek, és nem beszélve arról, hogy ez mégiscsak egy gasztroblog!:P Mielőtt a városba szaladnék hamar feltöltöm a múlt vasárnapi desszertünket. Mivel akkora sikere volt a múltkori Citromos álomnak, ugyanazt az ízt szerettem volna reprodukálni. Kicsit más alapanyagokból született, de hasonlított és főleg nagyon finom volt.

Citromhabos képviselőfánk

A fánkhoz: 22 ek. víz, 6 dkg zsiradék (zsír, olaj, vaj vagy margarin), csipet só, 20 dkg liszt, 6 egész tojás (esetleg 4 egész tojás + 2 sárgája).

A citromhabhoz: 25-30 dkg krémtúró (vagy tejföl, vagy mascarpone), 1 vaníliás pudingpor, 3,5 dl tej, 6+2 ek. cukor, 2 tojásfehérje, 1-2 citrom leve.

Elkészítés:
A vizet, a zsiradékot és egy csipet sót felforralunk, ekkor pedig 20 dkg lisztet zuttyantunk bele és gyors mozdulatokkal csomómentesre kavarjuk. Le is vesszük a tűzről és még pár percig kavargatjuk csak úgy, hogy hűljön kissé. Ezután 6 tojást kavarunk hozzá egyenként: addig nem tesszük bele a következőt, amíg az előzőt jól el nem dolgoztuk. (két tojásfehérjét el lehet csenni belőle, ez jól jöhet a citromhabhoz.)Amikor kész a massza, kiskanállal vagy csillagcsöves nyomózsákkal (én végre az utóbbival - erről máskor) kis halmokat-rózsákat teszünk egy sütőpapírral bélelt tepsire és 20-25 perc alatt forró sütőben szép aranysárgára sütjük őket. Az első percekben ne nyitogassuk az ajtót!!!
A tejből és pudingporból sűrű pépet főzünk. Kihűtjük. A krémtúrót habosra keverjük a 6 kanál cukorral, egy citrom reszelt héjával és az ízlés szerinti citromlével. A két tojásfehérjét kemény habbá verjük a másik 2 kanál cukorral, majd óvatosan az egészet összeforgatjuk (puding, krémtúró, hab). Ha kell, még tehetünk bele citromlevet. A kihűlt fánkocskák felső részéből kis kalapot levágunk, megtöltjük citromhabbal, majd visszahelyezzük a kalapkákat. Én ezúttal csillagcsöves nyomózsákba tettem a habot és anélkül, hogy kalapot vágtam volna a fánkoknak, beléjük nyomtam. Fotózáshoz csak két csámpás egyedet tudtam megmenteni.

ÜNNEP - 2011.

Related Posts with Thumbnails