2011. augusztus 26., péntek

Áfonyalekvár

Nagyon kevés áfonyát vettem, inkább csak próbából, és inkább csak gyógyszer gyanánt (hasmenésre jó).
Sokáig filozófáltam azon, hogy mi legyen belőle, végül a lekvár mellett döntöttem. De mivel még sosem főztem áfonyalekvárt, segítségért folyamodtam a Befőzési praktikák című gyűjteményhez, amit Erdélyi konyhás kolléganőimmel közösen állítottunk össze. Találtam is benne áfonyalekvárt, és annak a menete szerint kezdtem el főzni a sajátomat, de végül cukrot nem tettem bele annyit, amennyit a recept írt. Hasmenésre jobb is, ha nem túl édes.



Áfonyalekvár

Hozzávalók: 40 dkg áfonya, 10 dkg cukor, 1 citrom leve

Elkészítése: Az áfonyát alaposan megmossuk, és lecsepegtetjük. Az áfonyát a citromlével felforraljuk, majd kb. 5 perc főzés után hozzáadjuk a cukrot. Újraforrástól számítva még 10 percig főzzük állandóan kavargatva, majd tiszta, száraz üvegekbe töltjük (ebből a mennyiségből 2 kicsi üvegem lett). Ledugaszoljuk őket, felfordítjuk néhány percre, majd szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.


Bevallom, az egyik üveg tetejére tettem egy borsónyi szalicilt is, a másikra viszont nem. Eddig viszont a szalicilmentesnek sincs semmi semmi baja, úgyhogy, ha ezután sem lesz, a továbbiakban sosem fogok tenni. Most nagyon ráálltam arra, hogy amit csak lehet, tartósítószermentesen tegyek el. Eddig siker koronázza a kísérletezéseimet.

Fotó csak az üres lábosról készült, de amilyen színe volt! Hát nem lehetett kihagyni. A két kicsi üvegem amúgysem lenne annyira érdekes !:)

16 megjegyzés:

Szitya írta...

Edith!
Én az áfonyát vaspótlásra is eszem!!! Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy a színazonos ("vérszínű")ételek is segítenek; ráadásul jobban felszívódnak a hasznos anyagok, mint egy vastablettából. Ezért télen nekem minden nap jön az áfonyalekvár és a cékla!
És noha még lekvárfőzésre nem adtam a fejemet, a boglári piacon már beszereztem egy "nénitől" pár üveg gyönyörű házi áfonyalekvárt. A lábosod színe fantasztikus!!!
Puszi,
Szilvi

sedith írta...

Cékla nálunk is játszik egész télen, illetve ősztől tavaszig, de áfonyához ritkán jutok hozzá. Ha kapok, még veszek, ezek szerint, mert én is Boró is kissé küzdünk a vassal. Köszi szépen!:)

Ami írta...

Tyű, amindenit!
Ez igazán finom lehet :))

Márta írta...

Nálunk nagyon drága, sajnos...
Egy kis üveggel főztem be, de 1600 forintot sokallok adni érte. Arról nem is szólva, hogy mennyivel finomabb volt a Dézs feletti domboldalon szedett áfonya- ordával!

trollanyu írta...

Gyönyörű a színe, ez a kedvenc színem:) Az áfonya bizonyítottan javítja a látást is és fiatalító csodabogyónak is hívják. Én használtam már húgyhólyag fertőzésre is és működik. Meg még sok egyéb jótékony hatása is van. Nálunk van itt az erdőben fekete és vörös áfonya is, de annyit nem tudunk szedni, hogy még lekvárt is főzzek, mert elfogy frissen és sütikbe.

Bianka írta...

Finom, csodás színe van

Éva írta...

Nagyon szép színe van, egyszer vettem egy kis üveggel süteménybe használtam el, finom volt! Nem is tudtam hogy ennyi mindenre jó!:)

Helga írta...

Én is szoktam készíteni, az idén is készült, hamarosan fel is teszem a blogra. Gyönyörű szép színe van!

4Gyerek írta...

megelőztél.
lesz nálam is lekvár is meg szörp is.

nelly írta...

Jaj, ne is fájdítsd a szívem! Most jöttünk haza Erdélyből. Minden vágyam az volt, hogy hozunk haza áfonyát, és itthon én is lekvárt főzök belőle. Székelyudvarhelyen a keddi piacon még annyi volt 5 literes vödrökkel, hogy szinte el sem hittem, mikor pénteken indulva haza a piacon egy szemet sem találtam már. Még Bucsin Tetőn is próbálkoztam, de arany árért akarták adni. Azt mondták, már leérett. Még jó, hogy 1 üveggel vettem házi készítésűt tartalékként. Most vigyázok rá, mint a két szememre. Én sem tudtam, hogy mennyi mindenre jó ez a csodálatos növény, és termése. A levele most itthon szárad. Azt legalább vettem.

sedith írta...

Nelly, sajnálom! Akkor ezek szerint én is lemaradtam, mert gondoltam, még veszek bár egy kilócskát.
Sajna, tényleg az van ezekkel a gyümölcsökkel, hoyg amikor érnek, akkor dögivel vannak, és akkor egyből csak volt, nincs.:(
Legalább van egy üvegcséd ereklyének. :)

Vicuska írta...

De szeretem, kár, mostanában nem főztem belőle, pedig kéne egy kis "vas" a szervezetemnek, pláne ilyen finom! :)

Ani írta...

Kedves Edith! Kérésednek megfelelően jelzem, hogy felhasználtam a receptedet. Nagyon köszönöm. Áldásokban gazdag új évet kívánok az egész családnak!
http://korsocska.blogspot.hu/2015/12/afonyalekvar.html

Antal Erika írta...

Most olvastam csak az áfonyás cikkedet. Nagyon szeretem az áfonyát és minden évben veszek a piacon és megfőzöm, kis üvegekbe teszem, mert az nagyon értékes nyalánkság a kamrámban, nem minden napi használatra való. Sült húsok mellé, sajt mellé szoktam használni. De arra is volt példa, hogy szomorú téli estén, mikor hazaértem, akkor vacsora helyett egy darab sajt és hozzá egy kis áfonyalekvár jobb kedvre derített.
Szóval csak annyit akartam hozzátenni a fentebbiekhez, hogy igen, éljen az áfonya!

sedith írta...

Ani, köszönöm a hivatkozást! :)

sedith írta...

Erika, örülök, hogy te is ennyire szereted az áfonyát.
Mint látod, már sok-sok éve írom ezt a blogomat, és én vagyok a megmondhatója, hogy mennyit tanul ezáltal valaki. És mennyit változik az ízlése az évek során... mert ha valaki 20 éves korom körül sajtot emlegetett volna lekvárral, nagy fujjogások közepette röhögtem volna ki, azóta viszont tudom, hogy a kettő együtt ínyencfalat, és bizony, számomra is az. :) És a gyümölcs-hús kombinációt is "meg kellett tanulnom", azaz ízlelni, értékelni.
Szóval, egyetértek, éljen az áfonya! :)

2011. augusztus 26., péntek

Áfonyalekvár

Bejegyezte: sedith dátum: 10:20
Nagyon kevés áfonyát vettem, inkább csak próbából, és inkább csak gyógyszer gyanánt (hasmenésre jó).
Sokáig filozófáltam azon, hogy mi legyen belőle, végül a lekvár mellett döntöttem. De mivel még sosem főztem áfonyalekvárt, segítségért folyamodtam a Befőzési praktikák című gyűjteményhez, amit Erdélyi konyhás kolléganőimmel közösen állítottunk össze. Találtam is benne áfonyalekvárt, és annak a menete szerint kezdtem el főzni a sajátomat, de végül cukrot nem tettem bele annyit, amennyit a recept írt. Hasmenésre jobb is, ha nem túl édes.



Áfonyalekvár

Hozzávalók: 40 dkg áfonya, 10 dkg cukor, 1 citrom leve

Elkészítése: Az áfonyát alaposan megmossuk, és lecsepegtetjük. Az áfonyát a citromlével felforraljuk, majd kb. 5 perc főzés után hozzáadjuk a cukrot. Újraforrástól számítva még 10 percig főzzük állandóan kavargatva, majd tiszta, száraz üvegekbe töltjük (ebből a mennyiségből 2 kicsi üvegem lett). Ledugaszoljuk őket, felfordítjuk néhány percre, majd szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.


Bevallom, az egyik üveg tetejére tettem egy borsónyi szalicilt is, a másikra viszont nem. Eddig viszont a szalicilmentesnek sincs semmi semmi baja, úgyhogy, ha ezután sem lesz, a továbbiakban sosem fogok tenni. Most nagyon ráálltam arra, hogy amit csak lehet, tartósítószermentesen tegyek el. Eddig siker koronázza a kísérletezéseimet.

Fotó csak az üres lábosról készült, de amilyen színe volt! Hát nem lehetett kihagyni. A két kicsi üvegem amúgysem lenne annyira érdekes !:)

16 megjegyzés on "Áfonyalekvár"

Szitya on 2011. augusztus 26. 10:56 írta...

Edith!
Én az áfonyát vaspótlásra is eszem!!! Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy a színazonos ("vérszínű")ételek is segítenek; ráadásul jobban felszívódnak a hasznos anyagok, mint egy vastablettából. Ezért télen nekem minden nap jön az áfonyalekvár és a cékla!
És noha még lekvárfőzésre nem adtam a fejemet, a boglári piacon már beszereztem egy "nénitől" pár üveg gyönyörű házi áfonyalekvárt. A lábosod színe fantasztikus!!!
Puszi,
Szilvi

sedith on 2011. augusztus 26. 11:02 írta...

Cékla nálunk is játszik egész télen, illetve ősztől tavaszig, de áfonyához ritkán jutok hozzá. Ha kapok, még veszek, ezek szerint, mert én is Boró is kissé küzdünk a vassal. Köszi szépen!:)

Ami on 2011. augusztus 26. 11:33 írta...

Tyű, amindenit!
Ez igazán finom lehet :))

Márta on 2011. augusztus 26. 12:28 írta...

Nálunk nagyon drága, sajnos...
Egy kis üveggel főztem be, de 1600 forintot sokallok adni érte. Arról nem is szólva, hogy mennyivel finomabb volt a Dézs feletti domboldalon szedett áfonya- ordával!

trollanyu on 2011. augusztus 26. 13:44 írta...

Gyönyörű a színe, ez a kedvenc színem:) Az áfonya bizonyítottan javítja a látást is és fiatalító csodabogyónak is hívják. Én használtam már húgyhólyag fertőzésre is és működik. Meg még sok egyéb jótékony hatása is van. Nálunk van itt az erdőben fekete és vörös áfonya is, de annyit nem tudunk szedni, hogy még lekvárt is főzzek, mert elfogy frissen és sütikbe.

Bianka on 2011. augusztus 26. 14:31 írta...

Finom, csodás színe van

Éva on 2011. augusztus 26. 15:52 írta...

Nagyon szép színe van, egyszer vettem egy kis üveggel süteménybe használtam el, finom volt! Nem is tudtam hogy ennyi mindenre jó!:)

Helga on 2011. augusztus 26. 17:43 írta...

Én is szoktam készíteni, az idén is készült, hamarosan fel is teszem a blogra. Gyönyörű szép színe van!

4Gyerek on 2011. augusztus 26. 22:21 írta...

megelőztél.
lesz nálam is lekvár is meg szörp is.

nelly on 2011. augusztus 28. 18:52 írta...

Jaj, ne is fájdítsd a szívem! Most jöttünk haza Erdélyből. Minden vágyam az volt, hogy hozunk haza áfonyát, és itthon én is lekvárt főzök belőle. Székelyudvarhelyen a keddi piacon még annyi volt 5 literes vödrökkel, hogy szinte el sem hittem, mikor pénteken indulva haza a piacon egy szemet sem találtam már. Még Bucsin Tetőn is próbálkoztam, de arany árért akarták adni. Azt mondták, már leérett. Még jó, hogy 1 üveggel vettem házi készítésűt tartalékként. Most vigyázok rá, mint a két szememre. Én sem tudtam, hogy mennyi mindenre jó ez a csodálatos növény, és termése. A levele most itthon szárad. Azt legalább vettem.

sedith on 2011. augusztus 28. 19:53 írta...

Nelly, sajnálom! Akkor ezek szerint én is lemaradtam, mert gondoltam, még veszek bár egy kilócskát.
Sajna, tényleg az van ezekkel a gyümölcsökkel, hoyg amikor érnek, akkor dögivel vannak, és akkor egyből csak volt, nincs.:(
Legalább van egy üvegcséd ereklyének. :)

Vicuska on 2011. szeptember 15. 21:32 írta...

De szeretem, kár, mostanában nem főztem belőle, pedig kéne egy kis "vas" a szervezetemnek, pláne ilyen finom! :)

Ani on 2015. december 31. 20:03 írta...

Kedves Edith! Kérésednek megfelelően jelzem, hogy felhasználtam a receptedet. Nagyon köszönöm. Áldásokban gazdag új évet kívánok az egész családnak!
http://korsocska.blogspot.hu/2015/12/afonyalekvar.html

Antal Erika on 2016. augusztus 20. 15:54 írta...

Most olvastam csak az áfonyás cikkedet. Nagyon szeretem az áfonyát és minden évben veszek a piacon és megfőzöm, kis üvegekbe teszem, mert az nagyon értékes nyalánkság a kamrámban, nem minden napi használatra való. Sült húsok mellé, sajt mellé szoktam használni. De arra is volt példa, hogy szomorú téli estén, mikor hazaértem, akkor vacsora helyett egy darab sajt és hozzá egy kis áfonyalekvár jobb kedvre derített.
Szóval csak annyit akartam hozzátenni a fentebbiekhez, hogy igen, éljen az áfonya!

sedith on 2016. augusztus 20. 23:23 írta...

Ani, köszönöm a hivatkozást! :)

sedith on 2016. augusztus 20. 23:27 írta...

Erika, örülök, hogy te is ennyire szereted az áfonyát.
Mint látod, már sok-sok éve írom ezt a blogomat, és én vagyok a megmondhatója, hogy mennyit tanul ezáltal valaki. És mennyit változik az ízlése az évek során... mert ha valaki 20 éves korom körül sajtot emlegetett volna lekvárral, nagy fujjogások közepette röhögtem volna ki, azóta viszont tudom, hogy a kettő együtt ínyencfalat, és bizony, számomra is az. :) És a gyümölcs-hús kombinációt is "meg kellett tanulnom", azaz ízlelni, értékelni.
Szóval, egyetértek, éljen az áfonya! :)

Related Posts with Thumbnails