2014. április 30., szerda

Tésztasaláta mindenféle jóval

Ilyen és ehhez hasonló tésztasalátát bárki tud készíteni, sőt, bizonyára szokott is. Ez most kimondottan a maradékfelhasználás céljából született - a maradék piros tojást és némi sült csirkemellet tüntettem el benne. Persze, még került bele ez-az, ami a hűtőben volt. Jókora, kiadós adag, 4-5 éhes felnőtt is jóllakik vele. Tetszés szerint variálható, sőt, tészta helyett főtt krumplival is készíthető.


Tésztasaláta mindenféle jóval

Hozzávalók 4-5 személyre: 50 dkg száraztészta, 7-8 főtt tojás, 15-20 dkg sült csirkemell (maradékból), 15 dkg mozzarella, 1 csokor újhagyma, 1 szál újfokhagyma, 1 piros húsú kápia paprika, 1 marék spenót (vagy több), só; az öntethez: 3-4 evőkanál citromlé, 1 dl olívaolaj, 1 mokkáskanál só, 1/2 mokkáskanál bors, 1 mokkáskanál szárított, morzsolt bazsalikom, 1 mokkáskanál fruktóz/cukor/méz.

Elkészítése: A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, majd hideg vízzel átöblítjük, és hagyjuk jól lecsepegni. A zöldségeket előkészítjük, az újhagymát karikára, az újfokhagymát finomra, a paprikát félbe, majd csíkokra vágjuk. A tojást meghámozzuk és felszeleteljük, a mozzarellát tetszés szerint daraboljuk, a csirkemellet vékony csíkokra vágjuk. A spenótot jól megmossuk felszárítgatjuk róla a vizet. Mindent egy tálba teszünk, finoman összeforgatjuk, majd leöntjük az öntettel. Az öntethez a citromlében elkeverjük a sót meg az édesítőt, majd hozzáadjuk az olívaolajat, és habverővel addig keverjük, míg sűrű nem lesz. Ekkor borssal meg bazsalikommal ízesítjük, és ráöntjük a salátára. Ha még szükséges, utánasózunk. Ha van rá idő, hagyjuk állni 20-30 percig, hogy az ízek összeérjenek kissé.

FI - 2014/6



2014. április 29., kedd

Fügekrémes, habos palacsinta

Talán nem éppen erre az időszakra jellemző édesség, nem is most készült, hanem még tél végén, csak valahogy lefeledkeztem róla. Pedig olyan finom volt! Jókora adag, hidegen is jutott belőle, így tudom, hogy langyosan és hidegen egyaránt finom. Megmondom őszintén, amikor hozzáfogtam, még én sem tudtam, mi lesz belőle, milyen lesz, egyáltalán ehető lesz-e ez a krém, nem láttam ilyet sehol, csak úgy kipattant a fejemből, és meg akartam valósítani, de a végeredmény messze fölülmúlta a várakozásomat. Kicsit a diókrémre hajazott az íze, de a magvacskák sokkal különlegesebbé tették. Nagyon ízlett az egész családnak. 


Fügekrémes, habos palacsinta

Hozzávalók 5-6 személyre a palacsintához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, ½ teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 2 dl tej, 4-5 dl víz, 3-4 evőkanál olaj; a fügekrémhez: 20 dkg aszalt füge, 2 evőkanál cukor, 5 dkg étkezési keményítő, 4,5 dl tej, 5 dkg vaj, rumkivonat; továbbá: 4 tojás, 2 dl tejszín, 5 evőkanál cukor, 2 dkg vaj.

Elkészítése: Az aszalt füge szárainak végét levágjuk, majd összedaraboljuk, és kevés tejjel együtt (a 4,5 dl-ből) aprítógépben pépesre dolgozzuk. A fügepépet simára keverjük a keményítővel meg a cukorral, majd felengedjük a maradék tejjel. Közepes lángon, állandóan kavargatva sűrű péppé főzzük. Azon forrón belekavarjuk a vajat, majd miután kihűlt, rumkivonattal ízesítjük tetszés szerint. A palacsintához a lisztet elkeverjük a sóval meg a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a tojást, és a tejjel együtt simára dolgozzuk. Ezután felengedjük még 3,5-4 dl vízzel, végül belekavarjuk az olajat is. A maradék vízzel a továbbiakban kicsinként hígítjuk a masszát, mert az állás során, megvastagszik kissé. Néhány csepp olajjal megkent, felforrósított serpenyőben a masszából 10-12 palacsintát sütünk. Miután a palacsintát megsütöttük, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi krémet kenünk, feltekerjük, és vajjal kikent hőálló tálba helyezzük őket szorosan egymás mellé. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját elkeverjük 2 evőkanál cukorral meg a tejszínnel, és a palacsintákra öntjük. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és addig sütjük, amíg a tojásos krém megdermed a palacsintán (kb. 20 perc). A tojásfehérjét kemény habbá verjük a maradék cukorral. A megsült palacsintára nem túl egyenletesen rásimítjuk a tojáshabot, és néhány percre visszatoljuk a sütőbe, hogy a hab a tetején enyhén megpiruljon. Langyosan már fogyaszthatjuk, de hidegen is nagyon finom. Így szépen szeletelhető is. 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 26., szombat

Szusi - sushi

Még valamikor a télen, amikor az Erdélyi konyhás lányokkal a találkozónkról "ábrándoztunk", valahogy szóba került a sushi, vagy magyarosabban szusi. Azaz, hogy a találkozón milyen jó lenne szusit készíteni, de olyan elképzelhetetlennek tűnt, hiszen vadhúsos hétvégére készültünk, mint minden évben ilyenkor! És akkor támadt az ötletem: és mi lesz, ha vadhúsos szusit készítenénk? Ilyet úgysem készítettek még túl sokan! A gondoltatot pedig tett követte: recepteket böngésztem (magyar, angol, francia, olasz nyelven), videókat tekintettem meg, majd a látottakat-olvasottakat összegezve, a javaslatokat-jótanácsokat megfogadva összehoztam azt a változatot, amiről úgy gondoltam, leginkább ízlene a társaságnak. Mivel tudtam, hogy az ízlések és az orientációk (pl. van vega is közöttünk) különbözőek, háromféle szusit terveztem: vadhúsosat, lazacosat, illetve zöldségeset. Meg is valósult mindhárom, és bár a magyar ízlésnek kissé furcsa ételről-ízekről volt szó, becsülettel elfogyott az egész. Sőt, legtöbbünknek kifejezetten ízlett.
Volt egy elképzelés, hogy egy kicsit "székelyítsük" a szusit, és ne nori-lapba tekerjük, hanem spenóttal ízesített-színesített palacsintát használjunk helyette, ki is próbáltuk, de bevallom, nagyon nehezen lehetett dolgozni vele, ezért egy tekercs után felhagytam a próbálkozással. Tanulság: békén kell hagyni az ilyesmit, többek között a szusit is meg kell hagyni japánnak... De persze, mókának, kreativitás-fejlesztésnek jó volt. :)
S bár komplikáltnak tűnhet a szusi készítése, cseppet sem az. Ha társaságot várunk, és tudjuk, hogy a tagjai nyitottak az újra, bátran ki lehet próbálni ezt a finomságot. Többféle ízt, párosítást javasolok, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Persze, az sem árt, ha van kéznél valami egyéb harapnivaló arra az esetre, ha valakinek mégse jönne be. Én, mindenesetre, bármikor szívesen újracsinálnám-enném. :)
Az alábbi adag 15-20 személyes társaságra van szabva, tehát az adagot a saját igényeinknek megfelelően arányosan csökkentsük vagy növeljük.



Vadhúsos, lazacos és zöldséges szusi

Hozzávalók összesen 80-90 darabhoz: 80 dkg gömbölyű szemű rizs (van kimondottan szusirizs is, ha kapunk), 1-1,2 l víz, 40-50 ml rizsecet, 1 dl szójaszósz, kevés cukor, 1 kisebb uborka, 3 teáskanál savanyított gyömbér; a töltelékhez: 30 dkg szarvas- vagy vaddisznópasztrami, 10 algalap (nori), 20 dkg füstölt lazac; 1 piros húsú paprika, 1 sárga húsú paprika, 1 sárgarépa, 1 avokádó; a tálaláshoz: wasabi- vagy tormakrém, hoisin szósz, csípős mustár, szójaszósz, savanyított gyömbér.

Elkészítése:
A rizst alaposan megmossuk, majd ráöntjük a vizet, és főni tesszük. Kis lángon, lefedve főzzük 10-15 percig, majd elzárjuk a lángot, és hagyjuk még duzzadni egy ideig. Ezalatt összekeverjük a rizsecetet a szójaszósszal meg ízlés szerinti cukorral, majd a rizshez öntjük, és óvatos mozdulatokkal összeforgatjuk. Belekeverjük a vékony csíkokra vágott uborkát és a finomra aprított gyömbért, ha szükséges, sózzuk, végül a masszát háromfelé osztjuk. Hagyjuk kihűlni, majd algalapokra simítva megtöltjük csíkokra vágott füstölt lazaccal, vékonyan felszeletelt pasztrámival, illetve vékony hasábokra vágott zöldségekkel tetszés szerint variálva a kombinációkat, és bambuszgyékény vagy fólia segítségével szorosan feltekerjük. Miután a tekercseket jól kihűtöttük, éles késsel feldaraboljuk. Különféle szószokat kínálunk mellé.
Az itteni tekercsekbe a következő kombinációk kerültek: 
1. változat: vadhúspasztrámi, piros és sárga húsú paprika, uborka
2. változat: füstölt lazac, avokádó
3. változat: avokádó, uborka, piros és sárga húsú paprika, nyers sárgarépa

Előtérben a vadhúsos szusi, középen néhány tekercs a palacsintásból.

EK - 2015/9
 Előtérben a lazacos változat:
 Itt a zöldséges szusi látható:
 És végül a szusikészítés "mellékterméke", a különféle tekercsek és falatok, amelyek a megmaradt alapanyagokból és a fel nem használt spenótos palacsintákból készültek, némi sajttal, krémsajttal kiegészülve. Az ötlet Zsozsó kolléganőmé volt, ha jól emlékszem.



2014. április 25., péntek

Rebarbaraleves csirkehússal

Valószínű, sokan "nagyot néznek" a címen, és bevallom, eddig nekem sem jutott eszembe, hogy rebarbarából ún. sós levest főzzek. De most megmaradt egy csirkehátam és mellcsontom-bőröm, illetve rebarbarából is elég sok volt itthon, gondoltam, csakis jó lehet a végeredmény. Szerintem finom is lett, a férjemnek is ízlett, s bár a nagylányom eleinte idegenkedett a megkóstolásától, a végén azt mondta, hoyg isteni. A kicsi nem ette meg. Ő megelégedett belőle a hússal. :)


Rebarbaraleves csirkehússal

Hozzávalók 4-5 személyre: 1 csirkefarhát, 1 csirkemellcsont, és a melle bőre (vagy tetszés szerinti részek), 60 dkg rebarbara, 3 dkg rizs, 1 tojássárgája, 2 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, só, cukor.

Elkészítése: Hideg vízben főni tesszük a csirkealkatrészeket, majd ha fölforrt, lehabozzuk és enyhén megsózzuk. Amikor a hús félpuha, beledobjuk a rizst, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ekkor hozzáadjuk a feldarabolt rebarbarát, és néhány percig főzzük. Ezalatt simára keverjük a tojást a liszttel meg a tejföllel, felhígítjuk vízzel, majd kevés levest hozzáadva visszaöntjük az edénybe, további vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Ha kell, utánasózunk, illetve cukkorral tetszés szerint édesítjük. (Nem kell édesnek lennie, csupán a túl savanyú ízt ellensúlyozzuk kissé vele.)

FI - 2015/4

2014. április 24., csütörtök

Báránysült (a sokadik :) )

Azt nem mondom, hogy nálunk nem múlhat el húsvét bárány nélkül, de azért ritka az az év, amikor nincs. Annál is inkább, hogy amikor van, mindig biztos helyről származik a hús; biztos, hogy az állat természetes körülmények között volt tartva, és főleg csak anyatejet evett, esetleg némi szénát vagy tavalyi sarjút. Könnyű így nekem, mert még az ára se ugyanannyi, mint a piacon vagy a boltról nem is beszélve. Idén úgy egyeztünk nénémékkel (mert ők tartják az állatokat), hogy egy fél bárányt és egy fél kecskegidát kérünk. A bárány bordáját és a combját ettük meg eddig, no meg az aprólékját. A bordákat megrilleztük, a belsőségekből tejfölös "mártást" készítettem, a combból pedig ezt a finom, illatos, omlós báránysültet. Párolt rizzsel és savanyú uborkával ettük.


Illatos báránysült

Hozzávalók 4 személyre: 1 báránycomb (kb. 1,5 kg), só, bors, 8-10 cikk fokhagyma, szárított rozmaring, olívaolaj.

Elkészítése: A húst megmossuk, megtörölgetjük, majd hegyes késsel itt-ott megszurkáljuk, hogy fokhagymacikkekkel meg tudjuk tűzdelni. Megszórjuk sóval meg borssal, majd megtűzdeljük a fokhgagymával. Végül alaposan bedörzsöljük jól összemorzsolt szárított rozmaringgal, hőéálló edénybe tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Légkeverésen pároljuk 1-1,5 órán át, majd a hőt megemelve pirítjuk 10-15 percig. Párolt rizzsel, tetszés szerinti salátával vagy savanyúsággal kínáljuk.

KAL - 2015.


2014. április 23., szerda

Rebarbarás-almás sajttorta eperrel

Az élvezetek halmozása - ha már lúd, legyen kövér alapon. :) Pedig akár "lusta sütinek" is lehetne nevezni, mert leveles tésztát használtam az alapjához, de annyira finom lett így is, hoyg szinte nem is érdemes másfajta tészta gyúrásával, pihentetésével tölteni az időt. Persze, egyszer azért kipróbálom linzertésztával is. Az eper csak ráadásként került rá, éppen volt, hát rátettem, hoyg "színt" adjon neki.


Rebarbarás-almás sajttorta eperrel

Hozzávalók: 35-40 dkg leveles tészta, 40 dkg alma, 40 dkg rebarbara, 1,5 l víz, 4 evőkanál cukor, 1/2 citrom, 5 nagy tojás, 20 dkg fruktóz, 1 vaníliarúd, 25 dkg mascarpone, 1,5 dl tejszín, csipetnyi só, 5 dkg liszt, 15 dkg eper, 2 dkg vaj.

Elkészítése: A leveles tésztát kinyújtjuk, kibéleljük vele a vajjal kikent, 26 cm-es pitesütő formát, és beleterítjük a tésztát. Széleit levágjuk úgy, hogy a tészta a forma peremén kissé túllógjon. Az almát meghámozzuk, darabokra vágjuk, és meglocsoljuk citromlével. A rebarbarát jól megmossuk, és hámozás nélkül ujjnyi vastag darabokra vágjuk. A vizet fölforraljuk, édesítjük a cukorral, majd beledobjuk az almát és a rebarbarát. Néhányszor megkavarva éppencsak hagyjuk fellobbanni, majd leszűrjük (a levet fogjuk ki, nagyon finom innivaló). A tojást habosra keverjük a fruktózzal, hozzáadjuk a sót, a vanília kikapart magjait meg a reszelt citromhéjat, majd kanalanként beledolgozzuk a mascarponét. Simára dolgozzuk benne a lisztet, és felengedjük a tejszínnel. A leszűrt almát és rebarbarát eloszlatjuk a piteformában, majd óvatosan ráöntjük a tojásos-mascarponés masszát. Végül az epret négybe vágjuk, és eloszlatjuk a tetején. 180 fokos sütőben sütjük kb. 20 percig, majd 160 fokra csökkentve a hőt sütjük további 30-40 percig, vagy amíg a torta közepe is meg nem dermed, kocsonyássá nem válik. Langyosan is fogyasztható, ám igazán szépen hidegen lehet szeletelni. Tálaláskor megszórhatjuk porított fruktózzal vagy porcukorral, de nem muszáj. Mi anélkül ettük, csupán a "fotómodellt" szórtam meg.

KT - 2015/5


2014. április 18., péntek

Töltött káposzta, nemcsak káposztában

Tudom, hogy ilyenkor, ünnepek előtt inkább a sütemények a népszerűek, de hátha valaki éppen töltöttkáposzta-receptet keres...

Aki ismer, tudja, hogy nálunk évente egyszer ha készül töltött káposzta, és a lényeg ebben a mondatban a HA szócskán van. Tehát nem is biztos, hogy egyáltalán készül. Múlkor azonban úgy jött rám, hogy készítsek. Amikor mondtam a férjemnek, mire készülök, úgy nézett rám oldalról, mintha azt vizsgálná, tényleg jól vagyok, nincs-e lázam, vagy egyéb bajom?! De nem volt, egyszerűen csak erre támadt kedvem. Igaz, részben hozzájárult az is, hogy a piacon olyasmit vettem, amiről eddig csak hallottam, illetve román receptes lapokban láttam, nevezetesen stéviát (nem tévesztendő össze a sztéviával/sztíviával, aminek a kivonatával édesítünk), amiből feltett szándékom volt töltikét is készíteni. Magyarul nem találtam leírást róla, Romániában viszont - főleg a Patkóban (= Kárpátokon kívül) nagyon elterjedt növény. Levelei hasonlítanak a spenótéhoz, de nagyobbak, szélesebbek, szélük enyhén csipkézett, és más az erezetük. Ízre, nyersen, enyhén kesernyés, inkább csak fanyar, és enyhén savanykás, szára pedig miután letörjük, a végeinél felkunkorodik. Ennél többet nem tudok íni róla, sajnos, nem volt időm utánanézni jobban. Nos, a csokorban lévő nagyobb leveleket felhasználtam töltikéhez: nagyon jó választás volt. Aki a töltött káposztát esetleg a káposzta miatt nem szereti, az bátran használhat hozzá más leveleket - pl. stéviát is, ha hozzájut - mert sokkal vékonyabb "zabos tarisnya", mint a káposztalevél.
Végeredmény: egy nagyon finom, cseppet sem zsíros, hagyományos ízvilágú, mégsem csomboros-kapros töltött káposzta, amiből a férjem is szívesen evett kétszer is. Többször azért nem evett, mert már nem jutott. :)


Töltött káposzta és töltike marhahúsból, edithesen

Hozzávalók: 1 nagy fej káposzta (1,5-2 kg), 10-15 nagy stévialevél, 75 dkg marhahús, 20 dkg rizs, 1 nagy hagyma, 1 sárgarépa, 1 kisebb kápia paprika, 3 cikk fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, ecet.

Elkészítése: Felforralunk 3-4 liter vizet, majd jól megsózzuk és megecetezzük. A káposztának kivágjuk a torzsáját, majd a lobogó vízbe tesszük, és rendre leszedegetjük róla az enyhén megpuhult külső leveleket. Addig folytatjuk ezt, amíg szép, sima leveleket tudunk leszedni, a közepét úgy hagyjuk. Végül a stévialeveleket is beledobjuk a vízbe, és csupán addig hagyjuk benne, amíg enyhén színt nem váltanak. A káposztaleveleknek levágjuk a vastag erezetét, azaz leormózzuk.
A hagymát és a paprikát finomra aprítjuk, a sárgarépát lereszeljük a kis lyukú reszelőn, majd 3-4 evőkanál olajon megdinszteljük őket. Hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtetett rizst, amjd néha megkavarva együtt is pirítjuk 5-10 percig. A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a zöldséges-rizses keveréket, sózzuk és borsozzuk, majd alaposan összekeverjük. Ajánlatos kicsit sósabbra készíteni a masszát, mert a rizs még jócskán felvesz a sóból a főzés során. Az elkészült tölteléket kanalanként beletöltjük a káposzta- és stévialevelekbe, ezeket pedig lazán, de jól összecsavarjuk, hogy ne bomolhassanak ki, de legyen helye a rizsnek is duzzadni. A megmaradt leveleket és a káposzta közepét vékonyan felcsíkozzuk, felét az edény aljára terítjük, majd körkörösen belehelyezzük a töltött káposztákat. A töltikéket a tetejére hagyjuk. A közepébe és a tetejére rászórjuk a megmaradt vágott káposztát. Sót szórunk rá, felforraljuk a káposzta forrázólevét, és kb. félig ezzel öntjük fel az edényt, a maradék helyre sima forró vizet öntünk. Lefedjük lehetőleg úgy, hoyg a födö jól a víz alá nyomja a töltelékeket, és nagy lángon fölforraljuk. Ezután a lángot kicsire vesszük, még jobb, ha fémalátétet helyezünk a tűzhelyre, és csendesen rotyogva 3-4 órán át főzzük. Azonnal tálalható tejföllel, friss kenyérrel.

Tipp: Aki szereti, paradicsomosan is készítheti, nekem most nem ahhoz volt kedvem.

Tipp 2: Csomborral, kaporral is ízesíthető, így sokkal hagyományosabb, erdélyibb lesz. :)

KAL - 2015.

2014. április 17., csütörtök

Csirketorta

Viszonylag ritkán készítek hasonlót, pedig minden alkalommal, amikor ilyet csinálok, megállapítjuk, hogy mennyire finom, és elhatározom, hogy többször "vetemedem" majd rá. Aztán valahogy mégiscsak elmarad. Múltkor, mielőtt egy egész szombati napra elutaztam volna, péntek este ezzel kedveskedtem a családnak. Mondanom sem kell, mindenkinek nagyon ízlett. Legtöbbször az egyszerű, nem túlbonyolított dolgok a legnagyszerűbbek.


Csirketorta - császárszalonnával, sajttal, tojással

Hozzávalók 4-5 személyre: 60-70 dkg csont nélküli csirkemell, 15-20 dkg császárszalonna, 30 dkg sajt, 4 tojás, só, bors; a díszítéshez: 1/2 kápia paprika, petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellet felszeleteljük, enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a tojásokat felverjük, és sóval, borssal ízesítjük. Egy kuglófformát kibélelünk húsos szalonnaszeletekkel úgy, hogy a szeletek kissé fedjék egymást, majd elsimítunk benne 2 evőkanál felvert tojást. Belehelyezünk egy réteg csirkemellet, megszórjuk sajttal, majd szintén meglocsoljuk tojással. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók tartanak. Sajttal és tojással fedjük be. Előmelegített 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverésen 30-40 percig sütjük-pároljuk. Ezután kivesszük, óvatosan hőálló tálra/tálcára borítjuk, ha levet engedett, azt kissé leöntjük róla, és 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe, hogy a tetején a szalonnát kissé megpirítsuk. Nálam ez a művelet elmaradt, a társaságnak már nem volt türelme várni, így muszáj volt pirítás nélkül tálalni. Apróra vágott paprikával és petrezselyemzölddel díszíthetjük. Felvágás előtt ajánlott állni hagyni 5-10 percig, utána könnyebben szeletelhető. Hidegen is nagyon finom. Bármilyen körettel tálalható, mi vegyes friss salátát ettünk mellé.

KAL - 2015.


2014. április 15., kedd

Karamelles-kókuszos ostyatekercs

Egy szülinapi zsúron ettem először, mondtam is az osztálytárs anyukájának, hogy nagyon kérem a receptet. Aztán elfeledkeztem róla. Majd szombaton délelőtt beugrott, hogy azon a szülinapon valami finomat ettem, aminek el akartam kérni a receptjét. De már nem emlékeztem, hogy mi is volt az... Aztán a szombat délutáni szülinapi partin találkoztam az anyukával, és neki jutott eszébe, hoyg ígért egy receptet. Később felhívott, és lediktálta, én meg elkészítettem a nagylányom vasárnapi szülinapi ünneplésére. :) Nagyon finom sütemény, nem is tudom leírni, milyen. Igaz, elég édes, de nagyon eteti magát. Még a férjem is jónéhány szeletet megevett belőle, hiába volt annyira cukros. Éppen miatta kell átalakítanom majd, hogy nyugodtan ehesse. Egyszerű elkészíteni, nem kell sütni, csak kétféle krémet főzni hozzá, és ami a legjobb, 3 nagy ostyatekercs lesz belőle, tehát tökéletes ünnepekkor vagy olyan alkalmakkor, amikor nagyobb létszámú társaságot kell megkínálnunk finomságokkal. Az ünnepre ismét elkészítem; igaz, már van elképzelésem, hogy hogyan módosítom a cukorarányt, jobban mondva a fruktózarányt. Csupán minimális fehér cukrot teszek majd hozzá, amennyi szükséges, hogy egy kis barna színt adjak neki, a fruktóz ugyanis nem karamellizálódik. Ünnep után jelentkezem a módosított recepttel is.

Update: Módosított recept nincs, mert ezt a receptet nem lehet módosítani. Kevesebb cukorral/fruktózzal nem működik, mert akkor teljesen megváltozik az állaga, lágy lesz. Már kipróbáltam mindenféleképpen, de be kellett látnom, hoyg ezt vagy így készítem, vagy sehogy. Esetleg cukor helyett xilittel (nyírfacukor), viszont bevallom, azt nem tudom még megengedni magunknak...


Karamelles-kókuszos ostyatekercs

Hozzávalók a barna krémhez: 35 dkg cukor (1,5 csésze), 6,5 dl víz (2,5 csésze), 60 dkg finomra darált keksz; a fehér krémhez: 80 ml víz (7 evőkanál), 25 dkg cukor (1 csésze), 25 dkg tejpor, 25 dkg vaj, 10 dkg kókuszreszelék; továbbá: 3 nagy ostyalap (kb. 27x37 cm-es).

Elkészítése: Egy edényben megkaramellizáljuk a 35 dkg cukrot, majd fölöntjük a vízzel, és hagyjuk a karamellt teljesen feloldódni. Ezután belekavarjuk a darált kekszet, jól eldolgozzuk, egyenlően elosztva rákenjük az előkészített ostyalapokra, és hagyjuk kihűlni. (A meleg krém megpuhítja a lapokat, nem kell másféle puhító praktikát alkalmazni.) A fehér krémhez a cukrot és a vizet állandóan kavargatva addig hevítjük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik, és sziruppá alakul. Ekkor belekeverjük a tejport, jól összedolgozzuk, és hagyjuk kihűlni (még formázható legyen, ne dermedjen meg teljesen). A vajat kézi mixerrel habosra kavarjuk, majd rendre belekanalazzuk a tejporos masszát, illetve végül a kókuszreszeléket. Ezt a krémet is eloszlatjuk az ostyalapokon, egyenletesen elsimítjuk, majd a hosszanti oldalukon jó szorosan föltekerjük. Fóliába csomagolva hagyjuk néhány órát (pl. estétől reggelig), hogy az ízek összeérjenek. Éles késsel szeleteljük.

KAL - 2015.

2014. április 14., hétfő

Sóskás marhagombócleves

Néha olyan nehéz levest főzni. Ti nem szoktatok úgy járni, hogy adott néhány alapanyag, de már valahogy unjátok a megszokott kombinációkat, és nem tudjátok, mit főzzetek belőlük, hogy finom, klasszikus ízű, de mégis másabb leves legyen az eredmény? Nos, így jártam én is, amikor nem tudtam, mit kezdjek a darált marhahússal. A sóska feldobta jócskán az ízét; sokan ettünk belőle, és mindenkinek nagyon ízlett. Próbáljátok ki ti is. Akár az ünnepre is megfelelő gazdag, a tavasz nyomát magán viselő leves.


Sóskás marhagombócleves

Hozzávalók 7-8 személyre: 60 dkg darált marhahús, 1 tojás, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, zsemlemorzsa, 3 sárgarépa, 1 nagy hagyma, 1-2 petrezselyemgyökér, 1/2 kisebb zeller, 2 krumpli, 20-25 dkg zöldborsó, 3 dkg rizs, 2 evőkanál liszt, 2 dl tejföl, 1 marék sóska, 1 kis csokor petrezselyemzöld, 1 szál lestyán, só, citromlé vagy almaecet, olaj.

Elkészítése: A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a tojást, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát dolgozunk bele, hogy jól formázható masszát kapjunk belőle. Kisméretű gombócokat "bögyörgetünk", és félretesszük. A zöldségeket meghámozzuk, és mindent kis kockákra vágunk (a krumplit is a sárgarépával nagyjából azonos méretűre). Felforrósítunk 3-4 evőkanál olajat, rádobjuk a sárgarépát meg a hagymát, és állandóan kavargatva néhány percig dinszteljük. Ezután felöntjük kb. 2,5 liter vízzel, majd miután fölforrt, beledobjuk a fehér zöldségeket, enyhén megsózzuk, és kb. 10 percig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a borsót meg a rizst, és amikor fölforrt, beledobáljuk a gombócokat is. 10-15 percig főzzük tovább, vagy amíg a húsgombócok teljesen át nem főnek (egyet kiveszünk, és leellenőrizzük). A lisztet simára kavarjuk a tejföllel, vízzel hígítjuk, majd kevés levessel hőkiegyenlítjük, és besűrítjük vele a levest. Jól kiforraljuk, és félrevesszük a lángról. Végül a zöldeket apróra vágjuk, a leveshez adjuk, és elkavarjuk. Ha szükséges, sóval és citromlével utánaízesítünk.
KAL - 2015

2014. április 10., csütörtök

Szarvaslábszár pirított kenyérkockákkal

Ezt az ételt még Ivóban készítettem az Erdélyi konyha munkatársainak találkozóján, februárban., Adél segítségével. Nagyon finom, különleges, igazi ünnepi fogás. Szarvaslábszár helyett természetesen borjú- vagy marhalábszárból is elkészíthető, bár azért nem ugyanaz lesz...


Szarvaslábszár pirított kenyérkockákkal

Hozzávalók 4 személyre: 8 darab vastag, vörösborban pácolt szarvaslábszár, 1 liter száraz vörösbor, 2 nagy hagyma, 4 sárgarépa, 4 közepes paradicsom, 1 csokor szárzeller, 3 dl száraz fehérbor, 4 dl marhahúsleves, só, bors, 2 babérlevél, ½ dl olívaolaj, 2 evőkanál vaj; a körethez: 60 dkg szikkadtabb kenyér, só, bors, 1 teáskanál szárított, morzsolt  zsálya, 1-1,5 dl tej, 1 dl olaj, 5 dkg vaj; a tetejére: 1 nagy csokor petrezselyemzöld, 3-4 cikk fokhagyma, 1 citrom.

Elkészítése: A zöldségeket meghámozzuk és megmossuk, majd 2 paradicsom kivételével mindegyiket nagyjából azonos méretű hasábokra, szeletekre vágjuk. Az olajat és a vajat felforrósítjuk, majd rádobjuk a zöldséget, mellétesszük a babérlevelet, és kissé megdinszteljük. A párolt zöldséget tepsibe simítjuk, majd ráhelyezzük a borból kivett, lecsepegtetett lábszárszeleteket. Befedjük a maradék, szeletekre vágott paradicsommal, megszórjuk kevés sóval és borssal, illetve aláöntjük a fehérbort meg a húslevest. Lefedjük, majd 140 fokra előmelegített sütőbe toljuk kb. 4 órára. Közben néhányszor ránézünk, nehogy elpárologjon alóla a folyadék. Ha szükséges, húslevessel vagy borral pótoljuk. 4 óra után, ha a hústű könnyen belemegy a húsba, elkészült. Ha nem, még hagyjuk párolódni. A körethez a kenyeret kis kockákra vágjuk. Megszórjuk ízlés szerinti sóval meg borssal és a zsályával, majd miközben állandóan kavarjuk, rálocsolgatjuk a tejet. Hagyjuk 10 percig állni, majd felforrósítunk kevés olajat és vajat, a fűszeres kenyérkockákat pedig kisebb adagokban megpirítjuk benne. Minden adag kenyér előtt teszünk kevés olajat és vajat a serpenyőbe. A petrezselyemzöldet és a fokhagymát nagyon finomra aprítjuk, a citromot lereszeljük. Együtt is aprítjuk még egy keveset, hogy minél jobban összekeveredjenek. A lábszárszeleteket a pirított kenyérkockákkal és a párolt zöldséggel tálaljuk, a húsok tetejét megszórjuk az illatos fűszerkeverékkel.

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 9., szerda

Epres-pisztáciás szívtortácskák

Gyorsan elkészülő, szemnek tetszetős, és nem utolsó sorban nagyon finom desszert. Vele avattam fel az új, Lidl-es szív alakú szilikonformáimat. :) A szív forma miatt tökéletes lehet Bálint-, nők vagy anyák napi süteménynek is. 


Epres-pisztáciás szívtortácskák

Hozzávalók 6-7 darabhoz a tésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 10 dkg cukor, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál citromlé, 10 dkg vaj, 2 tojás, ½ dl tejszín vagy 2 evőkanál tejföl, 1 dl tej; továbbá: 1 tasak pisztáciás pudingpor, 4 dl tej, 3 evőkanál cukor, 3 dkg vaj, 15-20 dkg eper, 3-5 dkg pisztácia.

Elkészítése: A lisztet elkeverjük a sóval. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Beleszórjuk a szódabikarbónát, rálocsoljuk a citromlevet, hogy felhabosodjon, majd felváltva beledolgozzuk a lisztet meg a tejszínt/tejfölt, végül pedig a tejet is. A masszát kis méretű, szív alakú szilikonformákba adagoljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ezalatt a pudingporból a tejből meg a cukorból pudingot főzünk, majd miután félrevettük, belekeverjük a vajat, és jól eldolgozzuk. A megsült tortácskákat kiborítjuk a formákból, megfordítjuk, és a karimájukig megtöltjük a pudingos krémmel. Tetszés szerint díszítjük eperrel és durvára tört pisztáciával.


Megjegyzés: Ha a tortácskák esetleg túl púposak lettek, levágunk egy keveset a tetejükből, hogy egyenesen álljanak.

FI - 2014/5

2014. április 8., kedd

Libamájas tojáslepény karalábésalátával

Nagyon finom reggeli vagy vacsora, illetve előétel, mert hidegen is isteni. Hidegtálakon is jól mutatna. Nagyon el tudnám képzelni kockára vágva, egy-egy falatka kenyérre helyezve, és valamilyen színes zöldségfalatokkal kínálva. Már készítettem medvehagymásan is. És persze, csirkemájjal is ugyanolyan finom. Kísérőként bármilyen idénysaláta illik hozzá. 


Libamájas tojáslepény karalábésalátával

Hozzávalók 3-4 személyre: 30 dkg libamáj (vagy vegyes belsőség), 2 közepes hagyma, 6 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, 3-4 evőkanál olaj; a salátához: 40 dkg karalábé, 2 közepes sárgarépa, só, citromlé, olívaolaj, csipetnyi aprított petrezselyemzöld.

ElkészítéseA hagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, és a felforrósított olajon megdinszteljük. Rádobjuk a kis kockákra vágott májat vagy belsőséget, és fehéredésig pirítjuk. Ha szükséges, kevés vizet is öntünk alá, és fedő alatt puhára pároljuk. Ha csak májat használunk, akkor nincs szükség vízre, néhány perc alatt saját levében átpárolódik. A tojásokat tálba ütjük, megsózzuk, megborsozzuk, és hozzáadjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet. A felvert tojást ráöntjük a zsírjára sütött hagymás májra, és összekavarjuk, hogy a májdarabok egyenletesen oszoljanak el benne. Lefedjük, és kis lángon néhány percig sütjük, majd a lepényt egy tányérra borítjuk, és óvatosan visszacsúsztatjuk a serpenyőbe, hogy a másik fele is átsüljön. A karalábét és a sárgarépát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük vagy lereszeljük. Ízlés szerint sózzuk, illetve savanyítjuk, majd összekavarjuk. Tálaláskor olívaolajat csepegtetünk rá, és megszórjuk aprított petrezselyemzölddel. 

ÜNN. MENÜK - 2014.


2014. április 7., hétfő

Medvehagymás salátakrémleves tojásos túróspuliszka-gombóccal

Kissé továbbgondolt, újított "kiadása" a hagyományos salátaleves- túrós puliszka párosnak. 


Medvehagymás salátakrémleves tojásos túróspuliszka-gombóccal

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg salátalevél, 3 szál újhagyma, 3 szál új fokhagyma, 1 csokor medvehagyma, 2 dl tejszín, só, citromlé, 3-4 evőkanál olaj; a gombóchoz: 1,5 dl víz, 3-5 dkg kukoricadara, 10 dkg juhtúró, 3 főtt tojás, 1 nyers tojássárgája, 4-5 evőkanál zsemlemorzsa, bors, bő olaj.

Elkészítése: A salátát és a medvehagymát alaposan megmossuk, az újhagymát és fokhagymát megtisztítjuk. A fokhagymát és az újhagymát felaprítjuk, majd az olajon üvegesre pároljuk. Rádobjuk az összevágott vagy összetépkedett salátát, néhányszor átforgatjuk a hagymás olajon, majd fölöntjük 2-3 pohár vízzel, megsózzuk, és fedő alatt főzzük kb. 10 percig. Amikor a saláta összeesett, hozzáadjuk a durvára darabolt medvehagymát, és összeturmixoljuk. Végül fölöntjük a tejszínnel, vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Sóval és citromlével ízesítjük. A gombóchoz fölforraljuk a vizet, kissé megsózzuk, majd állandóan kavargatva belefőzzük a kukoricadarát. Hagyjuk langyosra hűlni, borssal fűszerezzük, majd hozzáadjuk a villával összetört juhtúrót, a finomra reszelt tojást, a nyers tojássárgáját, illetve annyi zsemlemorzsát, hogy jól formázható masszát kapjunk belőle. Diónyi gombócokká formáljuk. Bő olajban hirtelen aranybarnára sütjük.

Tipp: A gombócot sütés nélkül is tálalhatjuk, de akkor nem használunk hozzá nyers tojást és zsemlemorzsát, csak simán összegyúrjuk a puliszkát a túróval meg a reszelt tojással, és borssal ízesítjük.

Ebben a formában a húsvéti asztal finom, különleges levese is lehet. 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 5., szombat

Fürjtojásos-cukkinis túróalagút

Már lehet gyűjteni húsvétra az ötleteket. Az alábbi is nagyon jó: finom és nem utolsó sorban látványos is. A cukkiniba tekerés ötletét ITT láttam, a többi saját fejem után van. :) 


Fürjtojásos-cukkinis túróalagút

Hozzávalók 6 személyre: 1 közepes méretű cukkini, 20 dkg juhtúró, 30 dkg orda vagy ricotta, 8-10 keményre főzött fürjtojás, 4-5 vékony szelet sonka, 2 szál újhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 15 g zselatinpor, 1 tojás, 2-2,2 dl olaj, 1 teáskanál mustár, só, citromlé; a díszítéshez: saláta- és spenótlevelek, koktélparadicsom

ElkészítéseA cukkinit sajtszeletelővel vagy zöldséghámozóval vékony szeletekre vágjuk, lobogó vízben 10-15 másodpercig forrázzuk, majd papírtörlőre szedjük, és hagyjuk kihűlni. Az egész tojásból, az olajból, a mustárból, illetve kevés sóból meg citromléből magas falú pohárban botmixerrel majonézt keverünk. A a juhtúrót és az ordát kézi mixerrel összedolgozzuk, majd beleforgatjuk a majonézt, valamint a szárával együtt apróra vágott újhagymát és petrezselyemzöldet. A zselatinport beáztatjuk 5 evőkanál vízbe, kis lángon megolvasztjuk, és hozzáforgatjuk a masszához. Hűtőbe tesszük, hogy kissé dermedjen. A fürjtojást óvatosan megpucoljuk, majd párosával egy-egy sonkaszeletbe tekerjük őket. Leterítünk egy fóliadarabot, és egymás mellé fektetjük a cukkiniszeleteket úgy, hogy kissé fedjék egymást. A téglalap háromnegyedére rákenjük a túrós masszát, egyik hosszanti oldalára pedig ráhelyezzük a sonkába tekert tojásokat. A fólia segítségével óvatosan feltekerjük, két végét szorosra csavarjuk, és behajtjuk a tekercs alá, majd hűtőbe tesszük, amíg teljesen meg nem dermed, és szépen szeletelhető nem lesz. Koktélparadicsommal és saláta-, illetve spenótlevelekkel díszítjük.

Megjegyzés: A túrós tölteléket készíthetjük telemea vagy feta és tehéntúró keverékéből is.

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 4., péntek

Barackos-mogyorós torta

Talán csak annyit írnék róla, hoyg aránylag hamar összedobható, az ízélmény pedig maximális. Kellemesen savanykás, nem túl édes torta. Persze, ha valakinek nem tetszik a cukormennyiség, tehet többet is. :) 


Barackos-mogyorós torta

Hozzávalók a laphoz: 20 dkg csokoládés, krémes keksz, 10 dkg pörkölt, sótlan mogyoró, 8 dkg puha vaj, 8 dkg étcsokoládé; a krémhez: 3 dl tej, 1 tasak tejszínízű pudingpor, 8 dkg fruktóz/10 dkg cukor, 50 dkg tehéntúró, 4 dl habtejszín, 50 dkg barack (befőttből is jó), 20 g zselatinpor, 6 evőkanál víz vagy barackbefőttlé; a tetejére: 2-3 barack, 3 dkg pörkölt, sótlan mogyoró.

Elkészítése: A mogyorót és a kekszet aprítógéppel finomra daráljuk, a csokoládét mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztjuk, és az egészet összegyúrjuk. Sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába simítjuk, majd 180 fokon 10 percig sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, csak utána dolgozunk vele. A krémhez a tejet simára keverjük a fruktózzal/cukorral meg a pudingporral, és sűrű pépet főzünk belőle. Amikor kihűlt, kanalanként hozzáadjuk a tehéntúrót, majd a keményre vert tejszínhabot. A zselatinport beáztatjuk a vízbe vagy befőttlébe, majd nagyon kis lángon, kavargatva megolvasztjuk. Hozzákeverünk kevés túrós krémet, eldolgozzuk, majd hozzáadjuk a többi krémhez, és jól összekavarjuk. A barackot kis kockákra vágjuk, és belekeverjük a krémbe. A kihűlt tortalapot óvatosan tálcára helyezzük, tortagyűrűt rakunk köré, és belesimítjuk a barackos krémet. Fóliával letakarva 2-3 óránt át hűtőben hagyjuk dermedni. Végül kidíszítjuk barackszeletekkel és megszórjuk durvára tört mogyoróval. Éles késsel szeleteljük.

Tipp: A torta összerakásánál úgy is eljárhatunk - és ez így sokkal praktikusabb, mert utólag könnyebben lehet szeletelni -, hogy egy tortaformát kibélelünk frissentartó fóliával, belesimítjuk a krémet, majd ráhelyezzük és finoman rányomkodjuk a kihűlt kekszes lapot. Így hagyjuk megdermedni, majd tányérra/tálcára borítjuk, és lehúzzuk róla a fóliát. Én erre csak utólag jöttem rá, de ez van. :) 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 1., kedd

Barackos-mogyorós torta Nagylányomnak

Most csak fotó, majd jön a recept is. Mogyorós-barackos torta:



2014. április 30., szerda

Tésztasaláta mindenféle jóval

Bejegyezte: sedith dátum: 9:53 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ilyen és ehhez hasonló tésztasalátát bárki tud készíteni, sőt, bizonyára szokott is. Ez most kimondottan a maradékfelhasználás céljából született - a maradék piros tojást és némi sült csirkemellet tüntettem el benne. Persze, még került bele ez-az, ami a hűtőben volt. Jókora, kiadós adag, 4-5 éhes felnőtt is jóllakik vele. Tetszés szerint variálható, sőt, tészta helyett főtt krumplival is készíthető.


Tésztasaláta mindenféle jóval

Hozzávalók 4-5 személyre: 50 dkg száraztészta, 7-8 főtt tojás, 15-20 dkg sült csirkemell (maradékból), 15 dkg mozzarella, 1 csokor újhagyma, 1 szál újfokhagyma, 1 piros húsú kápia paprika, 1 marék spenót (vagy több), só; az öntethez: 3-4 evőkanál citromlé, 1 dl olívaolaj, 1 mokkáskanál só, 1/2 mokkáskanál bors, 1 mokkáskanál szárított, morzsolt bazsalikom, 1 mokkáskanál fruktóz/cukor/méz.

Elkészítése: A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, majd hideg vízzel átöblítjük, és hagyjuk jól lecsepegni. A zöldségeket előkészítjük, az újhagymát karikára, az újfokhagymát finomra, a paprikát félbe, majd csíkokra vágjuk. A tojást meghámozzuk és felszeleteljük, a mozzarellát tetszés szerint daraboljuk, a csirkemellet vékony csíkokra vágjuk. A spenótot jól megmossuk felszárítgatjuk róla a vizet. Mindent egy tálba teszünk, finoman összeforgatjuk, majd leöntjük az öntettel. Az öntethez a citromlében elkeverjük a sót meg az édesítőt, majd hozzáadjuk az olívaolajat, és habverővel addig keverjük, míg sűrű nem lesz. Ekkor borssal meg bazsalikommal ízesítjük, és ráöntjük a salátára. Ha még szükséges, utánasózunk. Ha van rá idő, hagyjuk állni 20-30 percig, hogy az ízek összeérjenek kissé.

FI - 2014/6



2014. április 29., kedd

Fügekrémes, habos palacsinta

Bejegyezte: sedith dátum: 8:32 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Talán nem éppen erre az időszakra jellemző édesség, nem is most készült, hanem még tél végén, csak valahogy lefeledkeztem róla. Pedig olyan finom volt! Jókora adag, hidegen is jutott belőle, így tudom, hogy langyosan és hidegen egyaránt finom. Megmondom őszintén, amikor hozzáfogtam, még én sem tudtam, mi lesz belőle, milyen lesz, egyáltalán ehető lesz-e ez a krém, nem láttam ilyet sehol, csak úgy kipattant a fejemből, és meg akartam valósítani, de a végeredmény messze fölülmúlta a várakozásomat. Kicsit a diókrémre hajazott az íze, de a magvacskák sokkal különlegesebbé tették. Nagyon ízlett az egész családnak. 


Fügekrémes, habos palacsinta

Hozzávalók 5-6 személyre a palacsintához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, ½ teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 2 dl tej, 4-5 dl víz, 3-4 evőkanál olaj; a fügekrémhez: 20 dkg aszalt füge, 2 evőkanál cukor, 5 dkg étkezési keményítő, 4,5 dl tej, 5 dkg vaj, rumkivonat; továbbá: 4 tojás, 2 dl tejszín, 5 evőkanál cukor, 2 dkg vaj.

Elkészítése: Az aszalt füge szárainak végét levágjuk, majd összedaraboljuk, és kevés tejjel együtt (a 4,5 dl-ből) aprítógépben pépesre dolgozzuk. A fügepépet simára keverjük a keményítővel meg a cukorral, majd felengedjük a maradék tejjel. Közepes lángon, állandóan kavargatva sűrű péppé főzzük. Azon forrón belekavarjuk a vajat, majd miután kihűlt, rumkivonattal ízesítjük tetszés szerint. A palacsintához a lisztet elkeverjük a sóval meg a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a tojást, és a tejjel együtt simára dolgozzuk. Ezután felengedjük még 3,5-4 dl vízzel, végül belekavarjuk az olajat is. A maradék vízzel a továbbiakban kicsinként hígítjuk a masszát, mert az állás során, megvastagszik kissé. Néhány csepp olajjal megkent, felforrósított serpenyőben a masszából 10-12 palacsintát sütünk. Miután a palacsintát megsütöttük, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi krémet kenünk, feltekerjük, és vajjal kikent hőálló tálba helyezzük őket szorosan egymás mellé. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját elkeverjük 2 evőkanál cukorral meg a tejszínnel, és a palacsintákra öntjük. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és addig sütjük, amíg a tojásos krém megdermed a palacsintán (kb. 20 perc). A tojásfehérjét kemény habbá verjük a maradék cukorral. A megsült palacsintára nem túl egyenletesen rásimítjuk a tojáshabot, és néhány percre visszatoljuk a sütőbe, hogy a hab a tetején enyhén megpiruljon. Langyosan már fogyaszthatjuk, de hidegen is nagyon finom. Így szépen szeletelhető is. 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 26., szombat

Szusi - sushi

Bejegyezte: sedith dátum: 10:11 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Még valamikor a télen, amikor az Erdélyi konyhás lányokkal a találkozónkról "ábrándoztunk", valahogy szóba került a sushi, vagy magyarosabban szusi. Azaz, hogy a találkozón milyen jó lenne szusit készíteni, de olyan elképzelhetetlennek tűnt, hiszen vadhúsos hétvégére készültünk, mint minden évben ilyenkor! És akkor támadt az ötletem: és mi lesz, ha vadhúsos szusit készítenénk? Ilyet úgysem készítettek még túl sokan! A gondoltatot pedig tett követte: recepteket böngésztem (magyar, angol, francia, olasz nyelven), videókat tekintettem meg, majd a látottakat-olvasottakat összegezve, a javaslatokat-jótanácsokat megfogadva összehoztam azt a változatot, amiről úgy gondoltam, leginkább ízlene a társaságnak. Mivel tudtam, hogy az ízlések és az orientációk (pl. van vega is közöttünk) különbözőek, háromféle szusit terveztem: vadhúsosat, lazacosat, illetve zöldségeset. Meg is valósult mindhárom, és bár a magyar ízlésnek kissé furcsa ételről-ízekről volt szó, becsülettel elfogyott az egész. Sőt, legtöbbünknek kifejezetten ízlett.
Volt egy elképzelés, hogy egy kicsit "székelyítsük" a szusit, és ne nori-lapba tekerjük, hanem spenóttal ízesített-színesített palacsintát használjunk helyette, ki is próbáltuk, de bevallom, nagyon nehezen lehetett dolgozni vele, ezért egy tekercs után felhagytam a próbálkozással. Tanulság: békén kell hagyni az ilyesmit, többek között a szusit is meg kell hagyni japánnak... De persze, mókának, kreativitás-fejlesztésnek jó volt. :)
S bár komplikáltnak tűnhet a szusi készítése, cseppet sem az. Ha társaságot várunk, és tudjuk, hogy a tagjai nyitottak az újra, bátran ki lehet próbálni ezt a finomságot. Többféle ízt, párosítást javasolok, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Persze, az sem árt, ha van kéznél valami egyéb harapnivaló arra az esetre, ha valakinek mégse jönne be. Én, mindenesetre, bármikor szívesen újracsinálnám-enném. :)
Az alábbi adag 15-20 személyes társaságra van szabva, tehát az adagot a saját igényeinknek megfelelően arányosan csökkentsük vagy növeljük.



Vadhúsos, lazacos és zöldséges szusi

Hozzávalók összesen 80-90 darabhoz: 80 dkg gömbölyű szemű rizs (van kimondottan szusirizs is, ha kapunk), 1-1,2 l víz, 40-50 ml rizsecet, 1 dl szójaszósz, kevés cukor, 1 kisebb uborka, 3 teáskanál savanyított gyömbér; a töltelékhez: 30 dkg szarvas- vagy vaddisznópasztrami, 10 algalap (nori), 20 dkg füstölt lazac; 1 piros húsú paprika, 1 sárga húsú paprika, 1 sárgarépa, 1 avokádó; a tálaláshoz: wasabi- vagy tormakrém, hoisin szósz, csípős mustár, szójaszósz, savanyított gyömbér.

Elkészítése:
A rizst alaposan megmossuk, majd ráöntjük a vizet, és főni tesszük. Kis lángon, lefedve főzzük 10-15 percig, majd elzárjuk a lángot, és hagyjuk még duzzadni egy ideig. Ezalatt összekeverjük a rizsecetet a szójaszósszal meg ízlés szerinti cukorral, majd a rizshez öntjük, és óvatos mozdulatokkal összeforgatjuk. Belekeverjük a vékony csíkokra vágott uborkát és a finomra aprított gyömbért, ha szükséges, sózzuk, végül a masszát háromfelé osztjuk. Hagyjuk kihűlni, majd algalapokra simítva megtöltjük csíkokra vágott füstölt lazaccal, vékonyan felszeletelt pasztrámival, illetve vékony hasábokra vágott zöldségekkel tetszés szerint variálva a kombinációkat, és bambuszgyékény vagy fólia segítségével szorosan feltekerjük. Miután a tekercseket jól kihűtöttük, éles késsel feldaraboljuk. Különféle szószokat kínálunk mellé.
Az itteni tekercsekbe a következő kombinációk kerültek: 
1. változat: vadhúspasztrámi, piros és sárga húsú paprika, uborka
2. változat: füstölt lazac, avokádó
3. változat: avokádó, uborka, piros és sárga húsú paprika, nyers sárgarépa

Előtérben a vadhúsos szusi, középen néhány tekercs a palacsintásból.

EK - 2015/9
 Előtérben a lazacos változat:
 Itt a zöldséges szusi látható:
 És végül a szusikészítés "mellékterméke", a különféle tekercsek és falatok, amelyek a megmaradt alapanyagokból és a fel nem használt spenótos palacsintákból készültek, némi sajttal, krémsajttal kiegészülve. Az ötlet Zsozsó kolléganőmé volt, ha jól emlékszem.



2014. április 25., péntek

Rebarbaraleves csirkehússal

Bejegyezte: sedith dátum: 13:24 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Valószínű, sokan "nagyot néznek" a címen, és bevallom, eddig nekem sem jutott eszembe, hogy rebarbarából ún. sós levest főzzek. De most megmaradt egy csirkehátam és mellcsontom-bőröm, illetve rebarbarából is elég sok volt itthon, gondoltam, csakis jó lehet a végeredmény. Szerintem finom is lett, a férjemnek is ízlett, s bár a nagylányom eleinte idegenkedett a megkóstolásától, a végén azt mondta, hoyg isteni. A kicsi nem ette meg. Ő megelégedett belőle a hússal. :)


Rebarbaraleves csirkehússal

Hozzávalók 4-5 személyre: 1 csirkefarhát, 1 csirkemellcsont, és a melle bőre (vagy tetszés szerinti részek), 60 dkg rebarbara, 3 dkg rizs, 1 tojássárgája, 2 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, só, cukor.

Elkészítése: Hideg vízben főni tesszük a csirkealkatrészeket, majd ha fölforrt, lehabozzuk és enyhén megsózzuk. Amikor a hús félpuha, beledobjuk a rizst, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ekkor hozzáadjuk a feldarabolt rebarbarát, és néhány percig főzzük. Ezalatt simára keverjük a tojást a liszttel meg a tejföllel, felhígítjuk vízzel, majd kevés levest hozzáadva visszaöntjük az edénybe, további vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Ha kell, utánasózunk, illetve cukkorral tetszés szerint édesítjük. (Nem kell édesnek lennie, csupán a túl savanyú ízt ellensúlyozzuk kissé vele.)

FI - 2015/4

2014. április 24., csütörtök

Báránysült (a sokadik :) )

Bejegyezte: sedith dátum: 14:28 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Azt nem mondom, hogy nálunk nem múlhat el húsvét bárány nélkül, de azért ritka az az év, amikor nincs. Annál is inkább, hogy amikor van, mindig biztos helyről származik a hús; biztos, hogy az állat természetes körülmények között volt tartva, és főleg csak anyatejet evett, esetleg némi szénát vagy tavalyi sarjút. Könnyű így nekem, mert még az ára se ugyanannyi, mint a piacon vagy a boltról nem is beszélve. Idén úgy egyeztünk nénémékkel (mert ők tartják az állatokat), hogy egy fél bárányt és egy fél kecskegidát kérünk. A bárány bordáját és a combját ettük meg eddig, no meg az aprólékját. A bordákat megrilleztük, a belsőségekből tejfölös "mártást" készítettem, a combból pedig ezt a finom, illatos, omlós báránysültet. Párolt rizzsel és savanyú uborkával ettük.


Illatos báránysült

Hozzávalók 4 személyre: 1 báránycomb (kb. 1,5 kg), só, bors, 8-10 cikk fokhagyma, szárított rozmaring, olívaolaj.

Elkészítése: A húst megmossuk, megtörölgetjük, majd hegyes késsel itt-ott megszurkáljuk, hogy fokhagymacikkekkel meg tudjuk tűzdelni. Megszórjuk sóval meg borssal, majd megtűzdeljük a fokhgagymával. Végül alaposan bedörzsöljük jól összemorzsolt szárított rozmaringgal, hőéálló edénybe tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Légkeverésen pároljuk 1-1,5 órán át, majd a hőt megemelve pirítjuk 10-15 percig. Párolt rizzsel, tetszés szerinti salátával vagy savanyúsággal kínáljuk.

KAL - 2015.


2014. április 23., szerda

Rebarbarás-almás sajttorta eperrel

Bejegyezte: sedith dátum: 18:34 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Az élvezetek halmozása - ha már lúd, legyen kövér alapon. :) Pedig akár "lusta sütinek" is lehetne nevezni, mert leveles tésztát használtam az alapjához, de annyira finom lett így is, hoyg szinte nem is érdemes másfajta tészta gyúrásával, pihentetésével tölteni az időt. Persze, egyszer azért kipróbálom linzertésztával is. Az eper csak ráadásként került rá, éppen volt, hát rátettem, hoyg "színt" adjon neki.


Rebarbarás-almás sajttorta eperrel

Hozzávalók: 35-40 dkg leveles tészta, 40 dkg alma, 40 dkg rebarbara, 1,5 l víz, 4 evőkanál cukor, 1/2 citrom, 5 nagy tojás, 20 dkg fruktóz, 1 vaníliarúd, 25 dkg mascarpone, 1,5 dl tejszín, csipetnyi só, 5 dkg liszt, 15 dkg eper, 2 dkg vaj.

Elkészítése: A leveles tésztát kinyújtjuk, kibéleljük vele a vajjal kikent, 26 cm-es pitesütő formát, és beleterítjük a tésztát. Széleit levágjuk úgy, hogy a tészta a forma peremén kissé túllógjon. Az almát meghámozzuk, darabokra vágjuk, és meglocsoljuk citromlével. A rebarbarát jól megmossuk, és hámozás nélkül ujjnyi vastag darabokra vágjuk. A vizet fölforraljuk, édesítjük a cukorral, majd beledobjuk az almát és a rebarbarát. Néhányszor megkavarva éppencsak hagyjuk fellobbanni, majd leszűrjük (a levet fogjuk ki, nagyon finom innivaló). A tojást habosra keverjük a fruktózzal, hozzáadjuk a sót, a vanília kikapart magjait meg a reszelt citromhéjat, majd kanalanként beledolgozzuk a mascarponét. Simára dolgozzuk benne a lisztet, és felengedjük a tejszínnel. A leszűrt almát és rebarbarát eloszlatjuk a piteformában, majd óvatosan ráöntjük a tojásos-mascarponés masszát. Végül az epret négybe vágjuk, és eloszlatjuk a tetején. 180 fokos sütőben sütjük kb. 20 percig, majd 160 fokra csökkentve a hőt sütjük további 30-40 percig, vagy amíg a torta közepe is meg nem dermed, kocsonyássá nem válik. Langyosan is fogyasztható, ám igazán szépen hidegen lehet szeletelni. Tálaláskor megszórhatjuk porított fruktózzal vagy porcukorral, de nem muszáj. Mi anélkül ettük, csupán a "fotómodellt" szórtam meg.

KT - 2015/5


2014. április 18., péntek

Töltött káposzta, nemcsak káposztában

Bejegyezte: sedith dátum: 9:19 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Tudom, hogy ilyenkor, ünnepek előtt inkább a sütemények a népszerűek, de hátha valaki éppen töltöttkáposzta-receptet keres...

Aki ismer, tudja, hogy nálunk évente egyszer ha készül töltött káposzta, és a lényeg ebben a mondatban a HA szócskán van. Tehát nem is biztos, hogy egyáltalán készül. Múlkor azonban úgy jött rám, hogy készítsek. Amikor mondtam a férjemnek, mire készülök, úgy nézett rám oldalról, mintha azt vizsgálná, tényleg jól vagyok, nincs-e lázam, vagy egyéb bajom?! De nem volt, egyszerűen csak erre támadt kedvem. Igaz, részben hozzájárult az is, hogy a piacon olyasmit vettem, amiről eddig csak hallottam, illetve román receptes lapokban láttam, nevezetesen stéviát (nem tévesztendő össze a sztéviával/sztíviával, aminek a kivonatával édesítünk), amiből feltett szándékom volt töltikét is készíteni. Magyarul nem találtam leírást róla, Romániában viszont - főleg a Patkóban (= Kárpátokon kívül) nagyon elterjedt növény. Levelei hasonlítanak a spenótéhoz, de nagyobbak, szélesebbek, szélük enyhén csipkézett, és más az erezetük. Ízre, nyersen, enyhén kesernyés, inkább csak fanyar, és enyhén savanykás, szára pedig miután letörjük, a végeinél felkunkorodik. Ennél többet nem tudok íni róla, sajnos, nem volt időm utánanézni jobban. Nos, a csokorban lévő nagyobb leveleket felhasználtam töltikéhez: nagyon jó választás volt. Aki a töltött káposztát esetleg a káposzta miatt nem szereti, az bátran használhat hozzá más leveleket - pl. stéviát is, ha hozzájut - mert sokkal vékonyabb "zabos tarisnya", mint a káposztalevél.
Végeredmény: egy nagyon finom, cseppet sem zsíros, hagyományos ízvilágú, mégsem csomboros-kapros töltött káposzta, amiből a férjem is szívesen evett kétszer is. Többször azért nem evett, mert már nem jutott. :)


Töltött káposzta és töltike marhahúsból, edithesen

Hozzávalók: 1 nagy fej káposzta (1,5-2 kg), 10-15 nagy stévialevél, 75 dkg marhahús, 20 dkg rizs, 1 nagy hagyma, 1 sárgarépa, 1 kisebb kápia paprika, 3 cikk fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, ecet.

Elkészítése: Felforralunk 3-4 liter vizet, majd jól megsózzuk és megecetezzük. A káposztának kivágjuk a torzsáját, majd a lobogó vízbe tesszük, és rendre leszedegetjük róla az enyhén megpuhult külső leveleket. Addig folytatjuk ezt, amíg szép, sima leveleket tudunk leszedni, a közepét úgy hagyjuk. Végül a stévialeveleket is beledobjuk a vízbe, és csupán addig hagyjuk benne, amíg enyhén színt nem váltanak. A káposztaleveleknek levágjuk a vastag erezetét, azaz leormózzuk.
A hagymát és a paprikát finomra aprítjuk, a sárgarépát lereszeljük a kis lyukú reszelőn, majd 3-4 evőkanál olajon megdinszteljük őket. Hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtetett rizst, amjd néha megkavarva együtt is pirítjuk 5-10 percig. A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a zöldséges-rizses keveréket, sózzuk és borsozzuk, majd alaposan összekeverjük. Ajánlatos kicsit sósabbra készíteni a masszát, mert a rizs még jócskán felvesz a sóból a főzés során. Az elkészült tölteléket kanalanként beletöltjük a káposzta- és stévialevelekbe, ezeket pedig lazán, de jól összecsavarjuk, hogy ne bomolhassanak ki, de legyen helye a rizsnek is duzzadni. A megmaradt leveleket és a káposzta közepét vékonyan felcsíkozzuk, felét az edény aljára terítjük, majd körkörösen belehelyezzük a töltött káposztákat. A töltikéket a tetejére hagyjuk. A közepébe és a tetejére rászórjuk a megmaradt vágott káposztát. Sót szórunk rá, felforraljuk a káposzta forrázólevét, és kb. félig ezzel öntjük fel az edényt, a maradék helyre sima forró vizet öntünk. Lefedjük lehetőleg úgy, hoyg a födö jól a víz alá nyomja a töltelékeket, és nagy lángon fölforraljuk. Ezután a lángot kicsire vesszük, még jobb, ha fémalátétet helyezünk a tűzhelyre, és csendesen rotyogva 3-4 órán át főzzük. Azonnal tálalható tejföllel, friss kenyérrel.

Tipp: Aki szereti, paradicsomosan is készítheti, nekem most nem ahhoz volt kedvem.

Tipp 2: Csomborral, kaporral is ízesíthető, így sokkal hagyományosabb, erdélyibb lesz. :)

KAL - 2015.

2014. április 17., csütörtök

Csirketorta

Bejegyezte: sedith dátum: 10:14 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Viszonylag ritkán készítek hasonlót, pedig minden alkalommal, amikor ilyet csinálok, megállapítjuk, hogy mennyire finom, és elhatározom, hogy többször "vetemedem" majd rá. Aztán valahogy mégiscsak elmarad. Múltkor, mielőtt egy egész szombati napra elutaztam volna, péntek este ezzel kedveskedtem a családnak. Mondanom sem kell, mindenkinek nagyon ízlett. Legtöbbször az egyszerű, nem túlbonyolított dolgok a legnagyszerűbbek.


Csirketorta - császárszalonnával, sajttal, tojással

Hozzávalók 4-5 személyre: 60-70 dkg csont nélküli csirkemell, 15-20 dkg császárszalonna, 30 dkg sajt, 4 tojás, só, bors; a díszítéshez: 1/2 kápia paprika, petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellet felszeleteljük, enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a tojásokat felverjük, és sóval, borssal ízesítjük. Egy kuglófformát kibélelünk húsos szalonnaszeletekkel úgy, hogy a szeletek kissé fedjék egymást, majd elsimítunk benne 2 evőkanál felvert tojást. Belehelyezünk egy réteg csirkemellet, megszórjuk sajttal, majd szintén meglocsoljuk tojással. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók tartanak. Sajttal és tojással fedjük be. Előmelegített 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverésen 30-40 percig sütjük-pároljuk. Ezután kivesszük, óvatosan hőálló tálra/tálcára borítjuk, ha levet engedett, azt kissé leöntjük róla, és 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe, hogy a tetején a szalonnát kissé megpirítsuk. Nálam ez a művelet elmaradt, a társaságnak már nem volt türelme várni, így muszáj volt pirítás nélkül tálalni. Apróra vágott paprikával és petrezselyemzölddel díszíthetjük. Felvágás előtt ajánlott állni hagyni 5-10 percig, utána könnyebben szeletelhető. Hidegen is nagyon finom. Bármilyen körettel tálalható, mi vegyes friss salátát ettünk mellé.

KAL - 2015.


2014. április 15., kedd

Karamelles-kókuszos ostyatekercs

Bejegyezte: sedith dátum: 10:17 9 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Egy szülinapi zsúron ettem először, mondtam is az osztálytárs anyukájának, hogy nagyon kérem a receptet. Aztán elfeledkeztem róla. Majd szombaton délelőtt beugrott, hogy azon a szülinapon valami finomat ettem, aminek el akartam kérni a receptjét. De már nem emlékeztem, hogy mi is volt az... Aztán a szombat délutáni szülinapi partin találkoztam az anyukával, és neki jutott eszébe, hoyg ígért egy receptet. Később felhívott, és lediktálta, én meg elkészítettem a nagylányom vasárnapi szülinapi ünneplésére. :) Nagyon finom sütemény, nem is tudom leírni, milyen. Igaz, elég édes, de nagyon eteti magát. Még a férjem is jónéhány szeletet megevett belőle, hiába volt annyira cukros. Éppen miatta kell átalakítanom majd, hogy nyugodtan ehesse. Egyszerű elkészíteni, nem kell sütni, csak kétféle krémet főzni hozzá, és ami a legjobb, 3 nagy ostyatekercs lesz belőle, tehát tökéletes ünnepekkor vagy olyan alkalmakkor, amikor nagyobb létszámú társaságot kell megkínálnunk finomságokkal. Az ünnepre ismét elkészítem; igaz, már van elképzelésem, hogy hogyan módosítom a cukorarányt, jobban mondva a fruktózarányt. Csupán minimális fehér cukrot teszek majd hozzá, amennyi szükséges, hogy egy kis barna színt adjak neki, a fruktóz ugyanis nem karamellizálódik. Ünnep után jelentkezem a módosított recepttel is.

Update: Módosított recept nincs, mert ezt a receptet nem lehet módosítani. Kevesebb cukorral/fruktózzal nem működik, mert akkor teljesen megváltozik az állaga, lágy lesz. Már kipróbáltam mindenféleképpen, de be kellett látnom, hoyg ezt vagy így készítem, vagy sehogy. Esetleg cukor helyett xilittel (nyírfacukor), viszont bevallom, azt nem tudom még megengedni magunknak...


Karamelles-kókuszos ostyatekercs

Hozzávalók a barna krémhez: 35 dkg cukor (1,5 csésze), 6,5 dl víz (2,5 csésze), 60 dkg finomra darált keksz; a fehér krémhez: 80 ml víz (7 evőkanál), 25 dkg cukor (1 csésze), 25 dkg tejpor, 25 dkg vaj, 10 dkg kókuszreszelék; továbbá: 3 nagy ostyalap (kb. 27x37 cm-es).

Elkészítése: Egy edényben megkaramellizáljuk a 35 dkg cukrot, majd fölöntjük a vízzel, és hagyjuk a karamellt teljesen feloldódni. Ezután belekavarjuk a darált kekszet, jól eldolgozzuk, egyenlően elosztva rákenjük az előkészített ostyalapokra, és hagyjuk kihűlni. (A meleg krém megpuhítja a lapokat, nem kell másféle puhító praktikát alkalmazni.) A fehér krémhez a cukrot és a vizet állandóan kavargatva addig hevítjük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik, és sziruppá alakul. Ekkor belekeverjük a tejport, jól összedolgozzuk, és hagyjuk kihűlni (még formázható legyen, ne dermedjen meg teljesen). A vajat kézi mixerrel habosra kavarjuk, majd rendre belekanalazzuk a tejporos masszát, illetve végül a kókuszreszeléket. Ezt a krémet is eloszlatjuk az ostyalapokon, egyenletesen elsimítjuk, majd a hosszanti oldalukon jó szorosan föltekerjük. Fóliába csomagolva hagyjuk néhány órát (pl. estétől reggelig), hogy az ízek összeérjenek. Éles késsel szeleteljük.

KAL - 2015.

2014. április 14., hétfő

Sóskás marhagombócleves

Bejegyezte: sedith dátum: 9:54 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Néha olyan nehéz levest főzni. Ti nem szoktatok úgy járni, hogy adott néhány alapanyag, de már valahogy unjátok a megszokott kombinációkat, és nem tudjátok, mit főzzetek belőlük, hogy finom, klasszikus ízű, de mégis másabb leves legyen az eredmény? Nos, így jártam én is, amikor nem tudtam, mit kezdjek a darált marhahússal. A sóska feldobta jócskán az ízét; sokan ettünk belőle, és mindenkinek nagyon ízlett. Próbáljátok ki ti is. Akár az ünnepre is megfelelő gazdag, a tavasz nyomát magán viselő leves.


Sóskás marhagombócleves

Hozzávalók 7-8 személyre: 60 dkg darált marhahús, 1 tojás, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, zsemlemorzsa, 3 sárgarépa, 1 nagy hagyma, 1-2 petrezselyemgyökér, 1/2 kisebb zeller, 2 krumpli, 20-25 dkg zöldborsó, 3 dkg rizs, 2 evőkanál liszt, 2 dl tejföl, 1 marék sóska, 1 kis csokor petrezselyemzöld, 1 szál lestyán, só, citromlé vagy almaecet, olaj.

Elkészítése: A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a tojást, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát dolgozunk bele, hogy jól formázható masszát kapjunk belőle. Kisméretű gombócokat "bögyörgetünk", és félretesszük. A zöldségeket meghámozzuk, és mindent kis kockákra vágunk (a krumplit is a sárgarépával nagyjából azonos méretűre). Felforrósítunk 3-4 evőkanál olajat, rádobjuk a sárgarépát meg a hagymát, és állandóan kavargatva néhány percig dinszteljük. Ezután felöntjük kb. 2,5 liter vízzel, majd miután fölforrt, beledobjuk a fehér zöldségeket, enyhén megsózzuk, és kb. 10 percig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a borsót meg a rizst, és amikor fölforrt, beledobáljuk a gombócokat is. 10-15 percig főzzük tovább, vagy amíg a húsgombócok teljesen át nem főnek (egyet kiveszünk, és leellenőrizzük). A lisztet simára kavarjuk a tejföllel, vízzel hígítjuk, majd kevés levessel hőkiegyenlítjük, és besűrítjük vele a levest. Jól kiforraljuk, és félrevesszük a lángról. Végül a zöldeket apróra vágjuk, a leveshez adjuk, és elkavarjuk. Ha szükséges, sóval és citromlével utánaízesítünk.
KAL - 2015

2014. április 10., csütörtök

Szarvaslábszár pirított kenyérkockákkal

Bejegyezte: sedith dátum: 8:35 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ezt az ételt még Ivóban készítettem az Erdélyi konyha munkatársainak találkozóján, februárban., Adél segítségével. Nagyon finom, különleges, igazi ünnepi fogás. Szarvaslábszár helyett természetesen borjú- vagy marhalábszárból is elkészíthető, bár azért nem ugyanaz lesz...


Szarvaslábszár pirított kenyérkockákkal

Hozzávalók 4 személyre: 8 darab vastag, vörösborban pácolt szarvaslábszár, 1 liter száraz vörösbor, 2 nagy hagyma, 4 sárgarépa, 4 közepes paradicsom, 1 csokor szárzeller, 3 dl száraz fehérbor, 4 dl marhahúsleves, só, bors, 2 babérlevél, ½ dl olívaolaj, 2 evőkanál vaj; a körethez: 60 dkg szikkadtabb kenyér, só, bors, 1 teáskanál szárított, morzsolt  zsálya, 1-1,5 dl tej, 1 dl olaj, 5 dkg vaj; a tetejére: 1 nagy csokor petrezselyemzöld, 3-4 cikk fokhagyma, 1 citrom.

Elkészítése: A zöldségeket meghámozzuk és megmossuk, majd 2 paradicsom kivételével mindegyiket nagyjából azonos méretű hasábokra, szeletekre vágjuk. Az olajat és a vajat felforrósítjuk, majd rádobjuk a zöldséget, mellétesszük a babérlevelet, és kissé megdinszteljük. A párolt zöldséget tepsibe simítjuk, majd ráhelyezzük a borból kivett, lecsepegtetett lábszárszeleteket. Befedjük a maradék, szeletekre vágott paradicsommal, megszórjuk kevés sóval és borssal, illetve aláöntjük a fehérbort meg a húslevest. Lefedjük, majd 140 fokra előmelegített sütőbe toljuk kb. 4 órára. Közben néhányszor ránézünk, nehogy elpárologjon alóla a folyadék. Ha szükséges, húslevessel vagy borral pótoljuk. 4 óra után, ha a hústű könnyen belemegy a húsba, elkészült. Ha nem, még hagyjuk párolódni. A körethez a kenyeret kis kockákra vágjuk. Megszórjuk ízlés szerinti sóval meg borssal és a zsályával, majd miközben állandóan kavarjuk, rálocsolgatjuk a tejet. Hagyjuk 10 percig állni, majd felforrósítunk kevés olajat és vajat, a fűszeres kenyérkockákat pedig kisebb adagokban megpirítjuk benne. Minden adag kenyér előtt teszünk kevés olajat és vajat a serpenyőbe. A petrezselyemzöldet és a fokhagymát nagyon finomra aprítjuk, a citromot lereszeljük. Együtt is aprítjuk még egy keveset, hogy minél jobban összekeveredjenek. A lábszárszeleteket a pirított kenyérkockákkal és a párolt zöldséggel tálaljuk, a húsok tetejét megszórjuk az illatos fűszerkeverékkel.

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 9., szerda

Epres-pisztáciás szívtortácskák

Bejegyezte: sedith dátum: 19:47 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Gyorsan elkészülő, szemnek tetszetős, és nem utolsó sorban nagyon finom desszert. Vele avattam fel az új, Lidl-es szív alakú szilikonformáimat. :) A szív forma miatt tökéletes lehet Bálint-, nők vagy anyák napi süteménynek is. 


Epres-pisztáciás szívtortácskák

Hozzávalók 6-7 darabhoz a tésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 10 dkg cukor, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál citromlé, 10 dkg vaj, 2 tojás, ½ dl tejszín vagy 2 evőkanál tejföl, 1 dl tej; továbbá: 1 tasak pisztáciás pudingpor, 4 dl tej, 3 evőkanál cukor, 3 dkg vaj, 15-20 dkg eper, 3-5 dkg pisztácia.

Elkészítése: A lisztet elkeverjük a sóval. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Beleszórjuk a szódabikarbónát, rálocsoljuk a citromlevet, hogy felhabosodjon, majd felváltva beledolgozzuk a lisztet meg a tejszínt/tejfölt, végül pedig a tejet is. A masszát kis méretű, szív alakú szilikonformákba adagoljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ezalatt a pudingporból a tejből meg a cukorból pudingot főzünk, majd miután félrevettük, belekeverjük a vajat, és jól eldolgozzuk. A megsült tortácskákat kiborítjuk a formákból, megfordítjuk, és a karimájukig megtöltjük a pudingos krémmel. Tetszés szerint díszítjük eperrel és durvára tört pisztáciával.


Megjegyzés: Ha a tortácskák esetleg túl púposak lettek, levágunk egy keveset a tetejükből, hogy egyenesen álljanak.

FI - 2014/5

2014. április 8., kedd

Libamájas tojáslepény karalábésalátával

Bejegyezte: sedith dátum: 15:13 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nagyon finom reggeli vagy vacsora, illetve előétel, mert hidegen is isteni. Hidegtálakon is jól mutatna. Nagyon el tudnám képzelni kockára vágva, egy-egy falatka kenyérre helyezve, és valamilyen színes zöldségfalatokkal kínálva. Már készítettem medvehagymásan is. És persze, csirkemájjal is ugyanolyan finom. Kísérőként bármilyen idénysaláta illik hozzá. 


Libamájas tojáslepény karalábésalátával

Hozzávalók 3-4 személyre: 30 dkg libamáj (vagy vegyes belsőség), 2 közepes hagyma, 6 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, 3-4 evőkanál olaj; a salátához: 40 dkg karalábé, 2 közepes sárgarépa, só, citromlé, olívaolaj, csipetnyi aprított petrezselyemzöld.

ElkészítéseA hagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, és a felforrósított olajon megdinszteljük. Rádobjuk a kis kockákra vágott májat vagy belsőséget, és fehéredésig pirítjuk. Ha szükséges, kevés vizet is öntünk alá, és fedő alatt puhára pároljuk. Ha csak májat használunk, akkor nincs szükség vízre, néhány perc alatt saját levében átpárolódik. A tojásokat tálba ütjük, megsózzuk, megborsozzuk, és hozzáadjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet. A felvert tojást ráöntjük a zsírjára sütött hagymás májra, és összekavarjuk, hogy a májdarabok egyenletesen oszoljanak el benne. Lefedjük, és kis lángon néhány percig sütjük, majd a lepényt egy tányérra borítjuk, és óvatosan visszacsúsztatjuk a serpenyőbe, hogy a másik fele is átsüljön. A karalábét és a sárgarépát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük vagy lereszeljük. Ízlés szerint sózzuk, illetve savanyítjuk, majd összekavarjuk. Tálaláskor olívaolajat csepegtetünk rá, és megszórjuk aprított petrezselyemzölddel. 

ÜNN. MENÜK - 2014.


2014. április 7., hétfő

Medvehagymás salátakrémleves tojásos túróspuliszka-gombóccal

Bejegyezte: sedith dátum: 17:17 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Kissé továbbgondolt, újított "kiadása" a hagyományos salátaleves- túrós puliszka párosnak. 


Medvehagymás salátakrémleves tojásos túróspuliszka-gombóccal

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg salátalevél, 3 szál újhagyma, 3 szál új fokhagyma, 1 csokor medvehagyma, 2 dl tejszín, só, citromlé, 3-4 evőkanál olaj; a gombóchoz: 1,5 dl víz, 3-5 dkg kukoricadara, 10 dkg juhtúró, 3 főtt tojás, 1 nyers tojássárgája, 4-5 evőkanál zsemlemorzsa, bors, bő olaj.

Elkészítése: A salátát és a medvehagymát alaposan megmossuk, az újhagymát és fokhagymát megtisztítjuk. A fokhagymát és az újhagymát felaprítjuk, majd az olajon üvegesre pároljuk. Rádobjuk az összevágott vagy összetépkedett salátát, néhányszor átforgatjuk a hagymás olajon, majd fölöntjük 2-3 pohár vízzel, megsózzuk, és fedő alatt főzzük kb. 10 percig. Amikor a saláta összeesett, hozzáadjuk a durvára darabolt medvehagymát, és összeturmixoljuk. Végül fölöntjük a tejszínnel, vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Sóval és citromlével ízesítjük. A gombóchoz fölforraljuk a vizet, kissé megsózzuk, majd állandóan kavargatva belefőzzük a kukoricadarát. Hagyjuk langyosra hűlni, borssal fűszerezzük, majd hozzáadjuk a villával összetört juhtúrót, a finomra reszelt tojást, a nyers tojássárgáját, illetve annyi zsemlemorzsát, hogy jól formázható masszát kapjunk belőle. Diónyi gombócokká formáljuk. Bő olajban hirtelen aranybarnára sütjük.

Tipp: A gombócot sütés nélkül is tálalhatjuk, de akkor nem használunk hozzá nyers tojást és zsemlemorzsát, csak simán összegyúrjuk a puliszkát a túróval meg a reszelt tojással, és borssal ízesítjük.

Ebben a formában a húsvéti asztal finom, különleges levese is lehet. 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 5., szombat

Fürjtojásos-cukkinis túróalagút

Bejegyezte: sedith dátum: 7:32 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Már lehet gyűjteni húsvétra az ötleteket. Az alábbi is nagyon jó: finom és nem utolsó sorban látványos is. A cukkiniba tekerés ötletét ITT láttam, a többi saját fejem után van. :) 


Fürjtojásos-cukkinis túróalagút

Hozzávalók 6 személyre: 1 közepes méretű cukkini, 20 dkg juhtúró, 30 dkg orda vagy ricotta, 8-10 keményre főzött fürjtojás, 4-5 vékony szelet sonka, 2 szál újhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 15 g zselatinpor, 1 tojás, 2-2,2 dl olaj, 1 teáskanál mustár, só, citromlé; a díszítéshez: saláta- és spenótlevelek, koktélparadicsom

ElkészítéseA cukkinit sajtszeletelővel vagy zöldséghámozóval vékony szeletekre vágjuk, lobogó vízben 10-15 másodpercig forrázzuk, majd papírtörlőre szedjük, és hagyjuk kihűlni. Az egész tojásból, az olajból, a mustárból, illetve kevés sóból meg citromléből magas falú pohárban botmixerrel majonézt keverünk. A a juhtúrót és az ordát kézi mixerrel összedolgozzuk, majd beleforgatjuk a majonézt, valamint a szárával együtt apróra vágott újhagymát és petrezselyemzöldet. A zselatinport beáztatjuk 5 evőkanál vízbe, kis lángon megolvasztjuk, és hozzáforgatjuk a masszához. Hűtőbe tesszük, hogy kissé dermedjen. A fürjtojást óvatosan megpucoljuk, majd párosával egy-egy sonkaszeletbe tekerjük őket. Leterítünk egy fóliadarabot, és egymás mellé fektetjük a cukkiniszeleteket úgy, hogy kissé fedjék egymást. A téglalap háromnegyedére rákenjük a túrós masszát, egyik hosszanti oldalára pedig ráhelyezzük a sonkába tekert tojásokat. A fólia segítségével óvatosan feltekerjük, két végét szorosra csavarjuk, és behajtjuk a tekercs alá, majd hűtőbe tesszük, amíg teljesen meg nem dermed, és szépen szeletelhető nem lesz. Koktélparadicsommal és saláta-, illetve spenótlevelekkel díszítjük.

Megjegyzés: A túrós tölteléket készíthetjük telemea vagy feta és tehéntúró keverékéből is.

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 4., péntek

Barackos-mogyorós torta

Bejegyezte: sedith dátum: 6:41 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Talán csak annyit írnék róla, hoyg aránylag hamar összedobható, az ízélmény pedig maximális. Kellemesen savanykás, nem túl édes torta. Persze, ha valakinek nem tetszik a cukormennyiség, tehet többet is. :) 


Barackos-mogyorós torta

Hozzávalók a laphoz: 20 dkg csokoládés, krémes keksz, 10 dkg pörkölt, sótlan mogyoró, 8 dkg puha vaj, 8 dkg étcsokoládé; a krémhez: 3 dl tej, 1 tasak tejszínízű pudingpor, 8 dkg fruktóz/10 dkg cukor, 50 dkg tehéntúró, 4 dl habtejszín, 50 dkg barack (befőttből is jó), 20 g zselatinpor, 6 evőkanál víz vagy barackbefőttlé; a tetejére: 2-3 barack, 3 dkg pörkölt, sótlan mogyoró.

Elkészítése: A mogyorót és a kekszet aprítógéppel finomra daráljuk, a csokoládét mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztjuk, és az egészet összegyúrjuk. Sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába simítjuk, majd 180 fokon 10 percig sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, csak utána dolgozunk vele. A krémhez a tejet simára keverjük a fruktózzal/cukorral meg a pudingporral, és sűrű pépet főzünk belőle. Amikor kihűlt, kanalanként hozzáadjuk a tehéntúrót, majd a keményre vert tejszínhabot. A zselatinport beáztatjuk a vízbe vagy befőttlébe, majd nagyon kis lángon, kavargatva megolvasztjuk. Hozzákeverünk kevés túrós krémet, eldolgozzuk, majd hozzáadjuk a többi krémhez, és jól összekavarjuk. A barackot kis kockákra vágjuk, és belekeverjük a krémbe. A kihűlt tortalapot óvatosan tálcára helyezzük, tortagyűrűt rakunk köré, és belesimítjuk a barackos krémet. Fóliával letakarva 2-3 óránt át hűtőben hagyjuk dermedni. Végül kidíszítjuk barackszeletekkel és megszórjuk durvára tört mogyoróval. Éles késsel szeleteljük.

Tipp: A torta összerakásánál úgy is eljárhatunk - és ez így sokkal praktikusabb, mert utólag könnyebben lehet szeletelni -, hogy egy tortaformát kibélelünk frissentartó fóliával, belesimítjuk a krémet, majd ráhelyezzük és finoman rányomkodjuk a kihűlt kekszes lapot. Így hagyjuk megdermedni, majd tányérra/tálcára borítjuk, és lehúzzuk róla a fóliát. Én erre csak utólag jöttem rá, de ez van. :) 

ÜNN. MENÜK - 2014.

2014. április 1., kedd

Barackos-mogyorós torta Nagylányomnak

Bejegyezte: sedith dátum: 22:06 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Most csak fotó, majd jön a recept is. Mogyorós-barackos torta:



Related Posts with Thumbnails